Hétvégi tűnődések (2023/10-21.) - "A mindennapokban éljék meg hitüket"

„Szabad-e adót fizetni a császárnak?” – fordultak a farizeusok által fölbérelt ifjú írástudók Jézushoz. Úgy tűnt, a felbujtók ezúttal tökéletes tervet eszeltek ki, hiszen ha Jézus igent mond, a jeruzsálemi főpapsággal gyűlik meg a baja, viszont ha nemet, akkor a helytartóságon jelentik fel, mint aki lázít a császári adófizetés ellen. De Jézus átlátott álnokságukon. „Mutassátok az adópénzt!” – szólította fel őket.

Azok kezébe adtak egy dénárt. „Kinek a képe és felirata ez?” „A császáré” – felelték. Erre ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené.” Ilyen válaszra nem számítottak. Annyira meglepődtek, hogy szó nélkül otthagyták. (Vö.Mt.22/15-22.) A provokáció nyilván arra irányult, hogy Jézus valamelyik fél mellett, illetve ellen foglaljon állást: válassza külön az isteni és az emberi világot. Ő azonban az állampolgári kötelességek teljesítését éppen úgy fontosnak tartja, mint az Isten iránti engedelmességet.

A hívő keresztény felfogás szerint az egyház kettős valóságot hordoz: istenit és emberit. Tagjai is ennek tudatában élik (illetve kellene, hogy éljék) meg hivatásukat a hétköznapok során. Ennek alapján válnak a világban és az egyházban is jogok és kötelezettségek alanyává. Ez a sajátos kettősség azonban nem ellentétben áll, hanem optimális esetben kiegészíti, sőt, erősítheti egymást. Jól tudjuk a történelemből – akár hazánk közelmúltjából -, amikor az uralkodó hatalom „biztonsági kockázatot” látott a hitüket megvallókban, mindent megtett, hogy a gyakorlati vallásosságot a templom falai közé szorítsa. Sajnos napjainkban is fel-felbukkannak „az egyház ne politizáljon”, „az egyházat és iskoláit tartsák el híveik” - és ehhez hasonló demagóg szólamok…

Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus sem akarta kivezetni a világból követőit, éppen ellenkezőleg, azt kívánta, hogy a mindennapokban éljék meg hitüket. Annál is inkább, mert a kereszténység, nem heti egy alkalomra szorítkozó időtöltés, hanem következetes és világos életforma. Bár sokszor üldözték Krisztus követőit (sajnos a Föld bizonyos országaiban most is zajlik a keresztény holokauszt), ahol azonban szabadon gyakorolhatták hitüket, jótékonyan megváltozott a közgondolkodás és az élet. Hiteles, jó keresztényekre nemcsak az egyháznak, de a társadalom egészének is szüksége van…