Szeretetben, félelemben

Hol tudok parkolni? Megfelelek majd? Esik a nyakamba kígyó? Meghalok jövő héten? Félni bármikor és bármitől lehet: szinte minden iszonyra létezik már bonyolult latin kifejezés. Szeretni viszont csak akkor lehet, ha magam rendben vagyok. A félelem gyakran ölt álcát: magabiztosságét, státusszimbólumokét, haragét, szigorét. A szeretet nem leplezkedik, csak van, bár különféle nyelveken keresztül értjük. A félelem harcossá tesz, éberré, elveszi a nyugodt alvást; a szeretet hálássá tesz és oxitocinnal köt a szeretteidhez, normalizálja a vérnyomást.

A félelem elkülönít és magányossá tesz, mindenki veszélyforrás, aki el akarhat venni, akinek elvárása van, akivel szemben kudarcot vallhatok. A szeretet azt mondja, a másik segíthet igazán magamnak lenni, ő a tükör, és minél többen közösségben vagyunk, annál gazdagabbak leszünk. A félelem azt mondja, legyél hangosabb, vess be mindent, különben lenyomnak. A szeretet azt mondja, a másikban is van érték, hátha ketten többre megyünk! Még sosem féltek, vagy félemlítettek valakit jobb emberré, míg számtalan áldozatát az emberkereskedelemnek, drogoknak, prostitúciónak szeretgették már vissza a normál hétköznapi életbe csöndes missziók. Félelemből nem lehet kreatívnak lenni és alkotni, nyögvenyelős lesz a produktum. Szeretetből szárnyakat, ötleteket, ihletet lehet kapni.

A félelem azt mondja, elveszíthetsz mindent. A szeretet azt mondja, semmid nem lenne, ha mások féltették volna tőled az idejüket, a bizalmukat, az életüket, és nem fektetnek beléd. Végül pedig, ahogy a Biblia mondja: „a szeretet kiűzi a félelmet” (János első levele, negyedik rész, tizennyolcadik vers).