Fenntartható

Elkezdeni valamit izgi. Remények, tervek, újdonság. A kezdés szalagcím, hírértékű és látványos. Belekezdeni egy diétába vagy hobbiba, kipróbálni egy másik sportágat, mennyi varázs! Egy hosszú nyár után új táskába új tanszereket készíteni be együtt nagy elszánással és lelkesedéssel, milyen jó! Elkészül a szokásos helyen a szentimentális fotó: lám, már az ötödik osztályt kezdi, pedig mintha csak tegnap lépte volna át a küszöböt. A filmek is általában egy új kapcsolat kezdeti rózsaszín ködös idejét mutatják, a megfakuló szürke hétköznapok közötti összetartást és napi törődést nem. Sok fiatal el is hiszi: csak választani kell jól tudni, hiszen ott dől el minden.

Miközben a folyamatok fenntartása sokkal több ideig határozza meg az adott kapcsolatot, és sokkal több erőfeszítést is igényel, mint a kezdeti dadogó randikérés és udvarlási gesztusok. Fenntartani a lelkesedést, a kapcsolatot, a munkát nem izgi, nem hírértékű. Nem szoktuk megtapsolni azt, aki képes fenntartani a diétáját évekig, vagy kitart a sportága vagy a párja mellett. De hol vannak már akkor az esküvőn „Csókot, csókot!” kiabálók, amikor biztatni kell a párt, hogy béküljenek ki az álomba zuhanás előtt. A tanúk, akik akkor aláírták, vajon ott vannak-e támogatni az elszürkülés ellen? A tanévről is pár nap alatt lekopott az újdonság csillámpora. Most kell támogatni a diákokat, piciket és nagyobbakat, hogy nem csak a kezdetben van szépség, a kitartásban, türelemben is fontos megtalálni.

Akkor már kevesebb a hűhó és a felhajtás, de még fontosabb, mint az addigiak. „Hosszútűrés” – mondja a Biblia. Mert az tud hosszú távú célokat kitűzni és megvalósítani, aki megtanul nemcsak folyton újat és újat kezdeni, de fenntartani, megtartani és kitartani is.