Csillaghullás

Megjelent a világ talán legismertebb éttermi kalauza, a Michelin Guide 2023-as magyarországi kiadása. Ez a nap minden évben nagy ünnepe a hazai gasztronómiának, amióta kis országunkba is ellátogatnak a kiadvány inspektorai, akik tavaly óta már vidéken is kutakodnak a kivételes minőség után. 

Az egy (vagy több) Michelin-csillag hatalmas elismerés, de ahhoz, hogy ezt egy étterem elérhesse, tényleg tökéletesnek és különlegesnek kell lennie, az alapanyagoktól a technológián át a kiszolgálásig, ami igen sok pénzbe (is) kerül. És ha valami sok pénzbe kerül, azt a végén nekünk, vendégeknek kell megfizetnünk. Persze hogy mi a drága, az relatív, az a tény pedig, hogy egy ilyen étterembe asztalt foglalni sem könnyű, azt jelzi, hogy van rá kereslet. Ráadásul komoly országimázs, sokan valóban megteszik, hogy egy-egy csillag határozza meg az utazásuk, nyaralásuk helyszínét. Ami ugye a Michelinnek, mint gumigyárnak, az eredeti elképzelése volt. 

A jó hír, hogy a csillagok mellett a kiadvány azt is jelzi, melyek a legjobb ár-érték arányú éttermek. A Bib Gourmand és az ajánlott (tányér) fokozat éppen ezért legalább ennyire értékes, sőt, a szakemberek szerint az előbbit nehezebb elérni, mint a csillagot, viszont könnyebb elveszíteni. (Most nem vesztett senki.) 

Szóval ünnepeljük meg, hogy van egy újabb hely, ahol magasan jegyzik Magyarországot, akár úgy, hogy felkeressük az egyik éttermet, akár valami saját, házi különlegességgel. Mert ezek a díjak erősítik a gasztronómia iránti érdeklődést, nem véletlenül a főzőműsorok a legnézettebbek a tévében. Ezekkel pedig a saját ízlésvilágunk és persze a főzési technikánk is javul. Persze van, ami nem változik, mert úgy jó, ahogy van. Például édesanyám rántott hús-uborkasaláta ebédje, amellyel én ünneplem majd vasárnap a magyar gasztronómia sikerét.