Búcsú 30 év mentés után - Nyugdíjba vonult a kapuvári mentőápoló

Kovács András 1991. október 16-án lépett be a mentőkhöz, akkor 33 éves volt. A mentő szak­ápolói végzettséget 1994 júniu­sában szerezte meg, és évente részt vett a továbbképzéseken. Kovács András ösztönzi az embereket, bátran hívják egyből a bajbajutottak a mentőt, hogy azzal is időt nyerjenek.

– Például egy szülésre teljesen fel voltunk készülve már régen is, köldökcsat, nyákszívó egyaránt volt nálunk. Sőt, teljesen fel is tudtuk öltöztetni az újszülöttet, voltak nálunk babaruhák. Az ellátottakkal együtt négy-öt szüléssel találkoztam munkám során, ebből kettőt vezettem én le. Az első 1992. szeptember 1-jén történt a család otthonában Mexikópusztán. Akkor még nem egészen egy éve voltam csak ápoló. A második esetben Répceszemeréről indultunk, és útközben érkezett meg az újszülött a szülők hetedik gyermekeként. Egyszerre felsírt, csodálatos élmény volt – idézte fel az emlékeket a nyugdíjas mentő.

Kovács András elmondta, a mai telefonos világban problémát jelent munkavégzésük közben a sok bámészkodó és videót készítő járókelő. Nem a saját személyiségi jogai miatt aggódik feltétlenül, sokkal inkább a kiszolgáltatott helyzetben lévő betegekkel szemben érzi ezt tisztességtelennek. Véleménye szerint bizalmat kell kiépíteni a beteggel és a hozzátartozókkal, mivel egy kétségbeejtő helyzetben a magánéletükbe toppannak be. Huszonegy évig elsősegélyt is oktatott, és sokan megszólítják, köszönnek neki az utcán.

– Aki egy évet itt kibírt, azt el se lehet kergetni. Hivatásává válik a munka, ezt fél szívvel nem lehet csinálni. Nincs idő moralizálni, mennünk kell tovább, mert a következő ember is segítségre szorul – mondta el a Kapuvári Mentők Egyesületének alelnöke. – A mentőmunka családi háttér nélkül nem megy. A feleségemmel 41 éve vagyunk házasok. Nem pusztán a vasalt ing számít, hanem a megértés.