A vasúti hírek margójára - Fény az alagút végén

A vonatozás nagy barátja vagyok, nem tagadom, már csak azért is, mert hétéves fiam, mint oly sok gyermek, vonatvezető akar lenni. Ráadásul az otthonom mögött zakatol el a Győrből Veszprémbe és a Balatonra tartó járat és persze a környéket füsttel beterítő tehervonat.

Sokat járunk családostul a MÁV retró hétvégéire, és most igazán gonosz lennék, ha azt mondanám, hogy egy-egy Katicán (ez a Budapestről a Balatonra közlekedő egyik járat neve) amúgy is lehet nosztalgiázni: légkondi nincs, eldugult mosdó és kopottság van. Merthogy habár Trianonig Európa egyik legszínvonalasabb vasúthálózata volt a miénk, ma nincs a csúcson. Ugyanakkor nem szeretem a bezzegelést, a nyugatra mutogatást: látom a fejlesztéseket, a szép, tiszta és általában pontos S10-eseket, a csillogó-villogó emeletes szerelvényeket.

Országos hírre vergődött, hogy lassújelet kapott, vagyis ideiglenes sebességkorlátozást vezettek be az ország legforgalmasabb vonalán, az egyes számún. Ebből aztán lett némi purparlé, a tegnapi hír szerint eredménnyel: hétfőtől elkezdődik a Budapestről Hegyeshalomba vezető vonal felújítása. Az ígéret szerint csak három hónapig tartó kálvária, pótlóbuszok és fél-egy órás menetidő-növekedések eredményeként 29 kilométeren rendbe teszik a pályát, és nagyobb tempóra kapcsolhatnak a mozdonyok.

Az 500–600 kilométer per órával száguldó TGV-k, Sinkanszenek világától persze még messze vagyunk, de a nemrégiben bejelentett pályabezárások, vagy a Bakonyvasútnál bevezetett 10–20 kilométeres sebességkorlátozások után – hogy stílusosak legyünk – van fény az alagút végén. És ezúttal jó, hogy az nem a vonat lámpája.