Sürgős segítséget kérnek giciek, életveszélyessé vált otthonuk

Tudom, mit gondolnak most olvasóink, mert nekem is ez jutott először eszembe: a most rászorulóvá vált giciek a jó gazda gondosságával megakadályozhatták volna, hogy idáig fajuljon a helyzet. De ha nincs miből erre költeni, akkor hogyan? Hányan vannak, náluk jobb körülmények közt lévők is, akik hónapról hónapra élnek, alig elég a pénzük ételre, gyógyszerekre. Pedig a nemrég már be is szakadt tetejű házakban lakó felnőttek mind dolgoznak, elvégzik a fizikai munkát, akkor is, ha fáj valamijük, ha betegek. Nehéz szívvel néztük, ahogy a kifelé dőlő oromfalakat, a mellettük tátongó nyílásokat megmutatták, fájó volt hallgatni, ahogy arról beszéltek, éjjel ropognak a gerendák, nappal huppognak a cserepek. Minden széltől, esőtől félnek. Télen nem fűthetnének, addig kellene megoldást találniuk, mert a kémények használatához azonnali állagmegóvás kellene, és ebben az állapotban már minden javítás tetemes összegbe kerül - írta a vaol.hu.

A két házsor tucatnyi lakásból áll, de csak párban élnek. Kikről is van szó? Egy ötven feletti házaspárról, Sáringer Zsoltról és Sáringer Zsoltné Ildikóról. Kilátástalannak érzik helyzetüket. „Javítgattuk, erősítgettük a tetőt, de vannak lakatlan részei a háznak, ezért hiába láttunk neki a mi fejünk felettinek. Nem nagy vágyaink vannak, csak..." – mondta a férfi, aki nem tudta befejezni a mondatot szomorúságában, de így is érthető, mire gondolt. Otthonukként szeretik az épületet, ahonnan valószínűleg menniük kell, de nem tudják, hová. Bármilyen megoldást elfogadnának a faluban. Ugyanígy van ezzel a ház másik felén lakó Bencsik Attiláné, Edit. Aggodalma, akárhogy takargatja, érződik, ezért megviseli a három gyereket, akiket egyedül nevel. Jó tanulók, rendezett körülményeket biztosított nekik, pedig nem olyanok szeretett kis szobáik, amikre a legtöbben vágynának. A legkisebb hamarosan elsős lesz, a középső tizenegy esztendős, a harmadik középiskolás, nyári munkán van. Megviseli őket a helyzet, látszik ijedtségük, a lelki teher, amit ilyen kiskorban már cipelniük kell. Édesanyjuk elmondta, hogy a májusi vihar után egy órája volt a pakolásra, azonnal rokonokhoz kellett költözniük más településre, de náluk csak átmenetileg lehetnek, és közeledik az iskolakezdés. Szomszédjuk még Zsoltéknak és Editéknek a nemrég megözvegyült Gyarmati János, aki szintén hiába keresett eddig megoldást.

A polgármester elmondta, hogy a két házsor, a cselédlakások még az 1800-as években épültek, a főút felőli másodikból fiatalok ki tudtak költözni, egy egészen idős asszony viszont biztosan nem akar sehova máshova menni. Talán, ha közvetlen lakhelye mellett állítanának fel neki mobilházat, akkor azt elfogadná. Ez ugyanis a terv. Az önkormányzat saját közművesített telkét ajánlaná fel, arra adományokból használt mobilházakat vennének a bajba jutott családoknak. Egy vállalkozói felajánlás már van a földmunkák elvégzésére. Ezzel biztatta a faluvezető és Sári Lajos alpolgármester a házuk mellett tanácstalanul összegyűlteket. Ugyanis a tető cseréje, megerősítése nagyon-nagyon drágának tűnik, de ha kapnak ehhez szakértői javaslatokat, annak is örülnének.

– A májusi vihar után csak ültek az árokparton ezek az emberek, a falunk lakói, és amikor már nem is sírtak, akkor csak néztek rám, hogy most mi lesz. Azóta is kétségbeesett hívásokat kapok tőlük. Mindent megpróbálok, amit lehet, hogy segítsek. Az ügyintézésben sem gyakorlottak, és az önkormányzatnak is jól jönne jogi segítség, ha bele tudunk vágni a mentőtervünkbe. Én már ki merem mondani, hogy a két házsor több része életveszélyes, mert kezemben a szakértői vizsgálat eredménye, amit mi rendeltünk meg, szerintem az első nagyobb hóréteget nem bírná ki a tető – hangsúlyozta Németh Adrienn.