Keserédes győri cukrászsorsok a XX. századból - Ismerjék meg a Lelóczky család és az olasz fagyikirály történetét - fotók

• Édesszájú, nosztalgiára fogékony olvasóinknak ajánlott társalgásunk során szót ejtettünk Győr cukrászkirályáról, Bergmann Imréről, megidéztük legendás süteményét, a franciakrémest, amelyért Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán és Esterházy Péter is „megállt” a nádorvárosi üzletnél.
• Ezenkívül beszéltünk a Bécsi kávéház újhullámos előretöréséről a ’90-es évek elején, illetve Borbély János „Öcsi bácsi” remek szabadhegyi fagyizójáról.
• Írásunkban most azonban a Lelóczky cukrászdát idézzük meg a múltból, valamint a Győrben alkotó De Pellegrino Frigyest.
• A Bergmannék előtt Győr leghíresebb cukrászdinasztiája a Lelóczky család volt.

Banános és kókuszos fagyi a két világháború között Győrben

Kezdjük a sort De Pellegrino Frigyes „olasz fagylaltkirállyal”, akinek jellemzően XX. századi történetét Biczó Zalán helytörténész elevenítette fel. „Amit a családról tudunk, azt a Kisalföld korábbi újságírójának, Imre Bélának köszönhetjük, aki a ’80-as években meg is látogatta a Velencéhez közeli, az észak-olasz Fornesighe településen élő cukrászfamíliát. De Pellegrino és felesége a két világégés között a korban egyedülállónak számító, egzotikus ízesítésű fagylaltjaikkal váltak híressé Győrben. A banán, narancs vagy kókusz alapanyagot olasz gyarmatáru-üzletekből szerezték, s ezekből készítették a kiváló minőségű jeges finomságokat.

Ahogy Itáliában szokás, De Pellegrino úr sem gombócban mérte, hanem kanállal kente a fagylaltját. Győrt nagyon szerették – ezt fiuk, Nino többször hangsúlyozta Imre Bélának –, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a második világháború után ismét megnyitották fagyizójukat az Árpád úton, s a Rákosi-diktatúra legkeményebb éveiben is kitartott De Pellegrino Frigyes és felesége. Végül 1953-ban »tanácsolták el« őket Győrből, ekkor tértek haza Észak-Olaszországba. Idővel a család nem csupán a Velencéhez közeli kistelepülésen, de a németországi Frankfurtban is nyitott fagyizót” – mondta Biczó Zalán.

II. Lajos bajor király a Lelóczky-cukrászdából rendelt tortaszeleteket

A Bergmannék előtt Győr leghíresebb cukrászdinasztiája a Lelóczky család volt. „1886 őszén nyitott a cukrászdájuk a belvárosi Kazinczy utcában. A szakmát Budapesten a Gerbeaud-ban is tanuló Lelóczky Gyula rövid idő belül fogalommá vált. A mester nemcsak süteményeket és tortákat kínált, de csokoládét, cukorkákat és fagylaltot is készített a győriek örömére. A XIX. század végén a városban mindössze öt cukrászda működött, többségük szendvicsekkel is szélesítette a repertoárt, valamint szeszes italokat is mértek. Lelóczky úr a millennium évében, 1896-ban költözött kicsit arrébb a Kazinczy utcából az akkori Deák utcába.

Utóbbi helyen nyitott cukrászdája a mai napig vendéglátóhely, itt működik a John Bull Pub. Lelóczky Gyula évtizedeken át sikert sikerre halmozott, számos országos szakmai díjat kapott. 1914-ben a bajor király, II. Lajos annyira megkedvelte a süteményeit, hogy sárvári tartózkodása idején naponta rendelt győri tortaszeleteket a Lelóczkyból. A családfőtől az üzletet fia, Jenő vette át a ’20-as évek elején. Ő is legalább annyira tehetségesnek bizonyult, mint édesapja, ráadásul fiatalon nyugat-európai tanulmányutakat tett Svájcban, Párizsban és Nizzában.

A „Lelót” sokan nem felejtették

Lelóczky Jenő pályafutásának csúcsa a ’30-as évek végén volt: 1937-ben neki ítélték a Gerbeaud-díjat, majd egy év múlva képviselte hazánkat a nagyszabású berlini kiállításon. A sorsát a Lelóczky család sem kerülhette el az államosítások idején; 1948-ban vesztették el üzletüket.

Később több néven futott a hely, ezek közül a Kék Duna eszpresszó a legismertebb. Sokat mond arról, hogy a győriek mennyire tisztelték a Lelóczky családot, hogy évtizedekkel az államosítás után is szinte mindenki Lelóként emlegette a zenés estéknek is otthont adó presszót” – tudtuk meg Csobayné Pintér Évától.