„A Jóisten ítéli meg tetteimet” – Kilencvenéves Sándor atyát köszöntötték a Rábaközben

Betöltötte kilencvenedik esztendejét és túl van vasmiséjén is Maráz Sándor nyugalmazott bősárkányi plébános, címzetes prépost, akit hívei apát úrnak szólítanak. Idős kora ellenére jól van, az egészsége elfogadható, noha nemrég műtéten esett át. Sándor atya Csornán él. Harminckilenc éven át szolgált Bősárkányban, 2017-ben vonult nyugdíjba. Ma is érdeklődik a közügyek iránt, foglalkoztatják az aktuális kérdések, de szívesen idézi fel az múlt évtizedeket is.

Maráz atya Sopronkövesden született, földművescsaládban. Hatan voltak testvérek. Látogatói­nak szívesen mesél gyerekkoráról, mutat meg régi fényképeket. Különösen büszkén az egyiket: – Ezen a három Maráz Sándor látható. A nagyapám, az édesapám és én – magyarázza. – Az apám községi bíró volt – teszi hozzá.

– Tízéves koromban a soproni bencés gimnáziumban tanultam tovább négy évig. Közben az intézményt államosították, „kerülő utakon” folytattuk az iskolát, magántanulóként a soproni evangélikus líceumban fogadtak be bennünket. Ott is vizsgáztunk. A teológiát aztán 1953-ban Győrben kezdtem el. Politikai­lag nem voltak könnyű idők, de minket nem bántottak, tanulhattunk. 1957-ben szülőfalumban, Sopronkövesden volt az újmisém. Hetünket szentelték fel akkor, sajnos már csak magam vagyok – idézte fel a kezdeteket. Tizenhárom évi kápláni szolgálat után – Iván, Győr-Gyárváros, Kóny, Agyagosszergény – kapott plébánosi kinevezést Hövejre, majd nyolc év után Bősárkányba.

– Manapság nem így van a helyzet. A szentelés után két évvel már három, négy, öt helyen szolgálnak a fiatal papok. Nagyon nehéz nekik, hiszen a hívek igényelnék a gondoskodást, a jelenlétet, a szoros személyes kapcsolatot. Én harminckilenc esztendőt szolgáltam Bősárkányban. Igaz, húsz év után kinevezést kaptam Fertőszentmiklósra. Nagyon szerettem azonban a szolgálati helyemet, és a bősárkányiak sem akartak elengedni, így aztán maradhattam. Közben tíz-tíz évig Acsalag és Maglóca is hozzám tartozott. Nagyon szép évtizedeket töltöttem Bősárkányban, jó szívvel gondolok vissza a falura, a falubeliekre – emlékezett apát úr.

2017-ben döntött úgy, hogy megkezdi a jól megérdemelt pihenését. Utána jó ideig még vezette autóját, így könnyebben tartotta a kapcsolatot. Ma már kissé zártabb életet él. Ha az időjárás megfelelő, akkor sétálgat a ház körül Etelka nénivel, aki ma is vezeti háztartását. Jó kapcsolatban van a csornai premontreiekkel, ők sokat segítenek neki, leginkább Pál testvérre számíthat. Rendszeresen beszél paptestvéreivel, leginkább akkor boldog, ha egykori tanítványai keresik. Olyan papok, akik az ő példáját követve vállalták a szolgálatot. Sándor atya Marics Istvánt, Both Zoltánt, Balázs Tamást, Kiss Barnabást említi, és persze Németh László egykori püspöki helynököt, aki még Agyagosszergényben volt ministránsa.

– Szerettem a hivatásomat, szeretem a hazámat. Ha keményen kellett beszélni, mert azt kívánta meg a helyzet, attól sem riadtam vissza. Bátran nézek mégis mindenki szemébe, mert elszámolnivalóm senkivel nincs. Tetteimet egyedül a Jóisten fogja megítélni – fogalmazta meg gondolatait Sándor atya.