Nyár volt

Régen volt, talán igaz sem volt. A nyolcvanas évek végén jártunk, egy-két évvel a rendszerváltoztatás előtt. Tizenévesek voltunk, a barátom elkérte apjától a világoskék Trabantját, azzal indultunk el sátorozni a Zemplénbe, Mogyoróskára. A Trabant két hengere közül az egyik hamar megadta magát, harminccal döcögtünk végig az M3-ason, de senkit sem zavartunk, néptelen volt a pálya. Aztán kifogyott az üzemanyag, de persze integetésünkre megálltak az autósok, mi pedig egy csövön szívhattunk le annyit magunknak, hogy kitartott a következő, az úton ritkán előforduló kútig.

Persze mi is segítettünk másokon, sűrűn vettünk fel stopposokat. Mogyoróskán nem volt szállásunk, honnét is lett volna, de egy család felajánlotta, verjük fel sátrainkat a telkükön. Pénzünk nem volt, de aki szembejött, adott valamit. A Trabantban aludtunk, a folyóban fürödtünk, dinnye is jutott valahonnét. Néhány naponta felhívtuk a szüleinket, már ha találtunk az út szélén telefonfülkét. Égető forróság volt, de eszünkbe sem jutott, hogy ennek a klímaváltozás lehet az oka, harmadfokú hőségriadóról nem is hallottunk. Nyár volt.

Az életről nem tudtunk semmit, nem is sejtettük, hogy mennyit fog változni a világ. Nem számítottunk átfestett ferencvárosi padokra, tizenegy légióssal felálló focicsapatokra, magyarul nem beszélő ázsiai vendégmunkásokra az éttermekben, évszázados aszályra, maszkos évekre, kétezer forintos lángosra, helyettünk fotózó és könyvet író mesterséges intelligenciára. Meg vagyunk próbálva, az szentigaz. Egyet tehetünk: gratulálunk magunknak minden igyekezetért, és próbálunk ugyanúgy felhőtlenül nyaralni, ahogy egykoron. Sok sikert hozzá!