Véleménycikk - Nem mind vitéz

Nem mindenki vitéz, aki annak látszik vagy annak mondja magát. Mindez egy, a napokban megjelent hír kapcsán jutott az eszembe. Arról szólt a bejelentés, hogy Varga Viktor zenészt vitézzé avatták a budapesti Szent Flórián-templomban. Megdöbbentem: Varga Viktort ezután egy lapon említik dédapámmal, az első világháborúban négy éven át szolgálatot teljesítő és ott kitüntetéseket szerző néhai vitéz Horváth L. Lajossal? Tizenegy gyermek édesapjával, a rábaszováti egyházközség egykori világi elnökével?

Azzal a Varga Viktorral kerül egy társaságba az én hős dédapám, aki egy televíziós műsorban a Szent Korona másolatával a fején, letolt gatyával bohóckodott? Aztán utána azzal magyarázta, hogy egyszerűen szeret jelmezekben járni. Azért van egy határ! Még ha az említett celeb utóbb arról beszélt is, hogy őbenne már elindult a nemzeti öntudat.

Mire mindezt végiggondoltam, természetesen kiderült: nem a jogfolytonos és törvényesen bejegyzett, Horthy Miklós által alapított Vitézi Rend fogadta soraiba Vargát, melynek jelvényét egyébként dédapám várományosaként magam is viselhetem. Egy másik szervezet tartotta erre érdemesnek, melynek nevében ugyan ott van a vitéz és a rend szó, de semmi köze az eredetihez. Ezt egyébként a Vitézi Rend főkapitánya, vitéz gróf Molnár-Gazsó János is gyorsan leszögezte közösségi oldalán.

A helyzet tehát tisztázódott, de mégsem jó az, sőt, inkább ártalmas, ha a magukra a figyelmet ostobaságokkal felhívó médiaszemélyiségek ily módon keverednek közel hagyományainkhoz és olyan érzelmeinkhez, mint hazaszeretet és nemzeti öntudat.