Az egyház nagy patrónusára emlékeztek Vadosfán - videó, galéria

• A hívek azért gyűltek össze, hogy a protestáns egyházak bőkezű patrónusára, Rákóczi fejedelem ezredesére emlékezzenek temetésének 300. évfordulóján.
• Telekesi Török akkor állt az evangélikusok élére, amikor az egyház a "gyász évtizede" után romokban hevert.
• A templomban kiállították restaurált gyászlobogóját, illetve a sírboltjából előkerült ruhadarabokat, díszeket és koporsószegeket.

Telekesi Török István 1666-ban született, a Vas vármegyei Szécsényben. Szüleit korán elvesztette, neveltetéséről bátyjai gondoskodtak. Komáromy Katát vette feleségül és három fiúk született, ám mindhármat elvesztették. Tanácsadója és generálisa volt II. Rákóczi Ferencnek, örökös ura Sobornak, Rábaszentandrásnak és Egyednek. Támogatta protestáns fiatalok oktatását, templomok építését, segítette a gyülekezeteket és magyar nyelvű könyveket adatott ki. Egyeden élt és ott is érte a halál 1722. decemberében. A temetését 1723. áprilisában tartották Vadosfán, végakaratának megfelelően. A régi templom lebontásakor maradványait egy új kriptában helyezték el, amit később befalaztak és ma már nem jelöli tábla sem. Annyit tudni róla, hogy a sírbolt az oltártól számított harmadik oszloppár közt kezdődik és terjed az oltár irányába. 

A főúr gyászzászlaja valószínűleg a kriptából került elő1734-ben, és mint az a tegnapi eseményen kiderült, Rábaszentandráson őrizték. 1906-ban, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalakor került vissza Vadosfára. Ott rúdra tekerve az évtizedek alatt tönkre ment. A Rábaközi Helytörténet-kutató Társulatának kezdeményezésére újították fel és így megmentették az utókornak. Közadakozásból biztosították a költségeket: a restaurálás és a megfelelő tárló elkészítése is közel egymillió forintba került.

A vasárnapi ünnepségen Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója ismertette Telekesi Török István temetésének részleteit és a tudnivalókat a megmentett zászlóról. A lobogó egyik oldalán címere látható, a másikon pedig címeit és érdemeit sorolják fel.

Fatalin Helga vadosfai lelkész a rendezvényen elmondta: Telekesi Török István halálakor Vadosfán egy egészen kicsi evangélikus templom állt. A főúr úgy rendelkezett, hogy annak kriptájában temessék el. 1734-ben aztán egy új templomot építettek a hívek, a kripta fölé. Ezt 1911-ben bontották le és következő évben a helyén már állt a ma is látható templom. A kriptát akkor falazták el.

A lelkész örömét fejezte ki, hogy sokan tartották fontosnak, hogy az ünnepségen részt vegyenek. Eljöttek Telekesi Török szülőfalujából, Vasszécsényből a hívek, de ott voltak lakóhelyének, Egyednek képviselői is.

Szemerei János igehirdetésében arról beszélt, hogy a vasárnapi esemény időutazás, hiszen háromszáz évvel ezelőtt ugyanazon a helyen búcsúztatták el az evangélikus egyház nagy halottját. "Telekesi Török István annak idején a református és az evangélikus egyház patrónusaként helyt állt, Isten szeretetének eszköze volt. Történelmünk legnehezebb időszakában, amikor sok mindennel küszködött a protestáns gyülekezetek többsége. Ő az istentől kapott küldetését betöltötte. A szerepe a fontos, nem a személye. 1671 és 1681 közé esik az evangélikus és református egyház számára az úgynevezett gyász évtized. Ő ekkor iskolás korú gyermek volt, a protestáns közösségek ekkor élték meg a legnehezebb időszakukat" - hangsúlyozta.

A püspök kifejtette: Telekesi Török István támogatta a fiatalok tanítását, a nehezen újrainduló iskolákat, például a soproni líceumot is. Hitéleti kiadványok megjelentetését finanszírozta.

"300 évvel ezelőtt a Telekesi Török család földi útja befejeződött. Most mégis nem úgy emlékezünk, hogy mindennek vége van, mert tudjuk, hogy akik Istent szeretik azoknak minden a javukra válik. Amikor Telekesi Török István életútjára, helytállására, egyházáért hozott áldozatára emlékezünk, akkor benne és rajta keresztül a gondviselést látjuk és hálásan köszönjük, hogy háromszáz évvel később sokkal jobb körülmények között élhetünk, mert megtartotta közösségünket a nehéz időkben, a viharos történelemben is."

Az ünnepi istentisztelet után dr. Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója tartott előadást a temetésről és a zászlóról.

• Jajgass jegenyefa, meghalt a cédrus, hangzott a felkiáltás a gyászmisén Torkos András győri prédikátor szájából, idézve Zakariás könyvét. Vas és Sopron megyék táblabírája, a Dunántúli ágostai hitvallású egyház oszlopférfija, II. Rákóczi Ferenc kormánytanácsosa és huszárezredese, a vallásügyi bizottmány tagja 1822. karácsonyának másnapján, 56 éves korában, Egyeden hunyt el. Temetésére több mint három hónappal később, 1723. április 6-án került sor Vadosfán. Ez azt jelenti, hogy megfelelő időt adtak az előkészületekre, a szertartás megszervezésére. A temetésről és az ott használt zászlóról kevés információval rendelkezünk. Azt viszont tudjuk, hogy a temetésen olyan sokan vettek részt, hogy nem fértek el a templomban, a beszédeket a templomkapuban kellett megtartani. Torkos András győri, Tóth Sipkovits János téti és Miskey Ádám sági tanító és lelkész, Haynóczy Dániel soproni evangélikus rektorhelyettes mondtak beszédet. A temetés több mint hat órán át tartott-mondta a múzeumigazgató.
• Előadásában elmondta: az özvegy, "nemzetes Komáromy Kata asszony igényes és a lehetőségekhez képest pompás temetést rendezett férjének. Időt adott a díszes koporsó, a halotti öltözet és a zászlók elkészítésére. A temetés leírásban olvasható, hogy templomkapuban mondták el a szónokok a beszédeiket. Előtte helyezték el a fekete, csúcsdíszes koporsót, a mezítelen fegyvereket és a zászlójelvényeket.
• A most restaturált, ezüst fémszállal díszített zsinór és menteöv maradványok, a díszes koporsószögek mind arra utalnak, hogy a halottat pompásan felöltöztették, koporsóját kidíszítették. A restaurált zászlón olvasható szövegfoszlányokból kiderül, hogy az egyik oldalon latin nyelven címeit és érdemeit sorolták fel, melyek közül kiemelkedik adományozó, jótevő megjelölés. A zászló másik felén nemesi címere volt látható, melyet ősei a török elleni háborúban kaptak. A zászló 1911-ig, a régi épület lebontásáig minden bizonnyal kifüggesztve a templomban volt látható. A XX. századot feltekerve vészelte át, de a nedvesség, a gyűrődések komolyan ártottak neki. Szinte lehetetlenre vállalkozott a restaurátor, Juhász Andrea, amikor a darabokat összeillesztette és ezt az aprólékos munkát elvégezte-fejtette ki a szakember. Hozzátette: a zászló egy évszázadon át állt feltekerve, félig-meddig elfeledve. Most azonban újra kibontva emlékeztet minket, kései utódokat a nagy előd emlékezetére. Buzdít, bátorít és megerősít a mai küzdelmekben.