Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós Észak-Komáromban

Farkas Bertalan az eseményen elmondta: soha nem akart űrhajós lenni, sokkal inkább mérnök vagy futballista. Kopasz Gyuszi padtársa csábította a vadászpilóta-válogatásra, ahol Gyuszi nem felelt meg, ő azonban igen. A tábornok visszaemlékezett az űrhajózás fontos pillanataira és csillagvárosi fogadtatására, amikor is a parancsnok azzal üdvözölte, hogy a magyarok legyőzték a szovjeteket. „Mi eddig kutyákkal kísérleteztünk, ti meg egyből Farkast küldtök a világűrbe” – szólt a mondat, ami több mint 40 év távlatából is mosolyt csalt az első magyar űrhajós arcára. 

Felidézte, hogy annak idején 220 vadászpilóta jelentkezett űrhajósnak, a számuk az egyes válogatások után rohamosan csökkent 95-re, 27-re, majd 7-re. Innentől kezdve a szovjet orvosi bizottság kezében volt a döntés, ők bólintottak rá, hogy ki mehet Csillagvárosba a további kiképzésre. 

Amikor Farkas Bertalan jelentkezett a programba, első gyermeke mindössze másfél hónapos volt. Érthető módon felesége, Anikó hallani sem akart arról, hogy a férje elhagyja a Földet. Végül ketten maradtak Magyari Bélával, a végső döntés pedig úgy szólt, hogy a Kubaszov–Farkas páros fog repülni. 

„Arra kértem Bélát, hogy segítsen nekem abban, hogy tökéletesen fel tudjak készülni. Csillagvárosban a magyar párosról azóta is szuperlatívuszokban beszélnek” – tette hozzá. 

A felkészülés legnehezebb részét a tábornok számára a túlélési gyakorlatok jelentették, sivatagban, mocsárban, tajtékosan hullámzó tengerben szimulálták a Földet érés pillanatát. Hozzátette, a Földön nem lehet tökéletes súlytalanságot létrehozni, ezért nem tudhatták, hogyan hat majd rá mindez. 

„A világűrben nincs fent, lent, jobbra, balra. Amit nem rögzítesz tökéletesen, az bizony körülötted bolyong, illetve azt sem szabad elfelejteni, hogy a súly megszűnik, a tömeg viszont megmarad. Az űrállomáson én a falon aludtam, volt olyan, aki a plafonon” – mondta Farkas Bertalan, aki magyar konzervbe zárt finomságokat – libamájat, pörköltet, virslit, töltött káposztát – vitt magával, és elmesélte a világűrben szétfröccsenő magyar sajt történetét is. A sajtot körülölelő zselés anyag folyékonnyá vált, a felbontáskor ez a zsíros massza bizony betöltötte az űrállomást. 

A start 1980. május 26-án volt a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén. Hét napot, 20 órát és 45 percet töltött azon a helyen, amiről sokan csak álmodozunk. Az időszak minden mozzanatára kristálytisztán emlékszik, hiszen azóta számos hazai és külföldi előadáson idézte már fel azokat. Magával vitt egy nemzeti színekbe öltöztetett játék babát, amit a lánya a 18. születésnapjára megkapott tőle. Az űrállomással, ami egy nap alatt tizenhatszor kerüli meg a Földet, május 28-án kapcsolódtak össze, vagyis ottléte alatt 144-szer repülték körbe a Földet. Az űrállomáson Valerij Kubaszovot és Farkas Bertalant Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták. A tábornok számos kísérletet végzett, köztük a bolgárokét is, akiknek nem volt sikeres az űrrepülésük, de a játék sem maradhatott el, melynek során megnyesték kissé a bajszát. Az űrhajósok június 3-án tértek vissza a Földre, már a Szojuz–35 űrhajó fedélzetén, a landolás – ami Farkas Bertalan bevallása szerint az egész küldetés „legproblémásabb” része volt – a sivatagban történt. 

A tábornok portálunk néhány személyesebb kérdésére is válaszolt. Megtudtuk tőle, hogy szereti és nézi is az űrben játszódó filmeket. Arra pedig, hogy hisz-e a földönkívüliekben, csak annyit válaszolt: „Én nem találkoztam senkivel – mármint az űrhajósokon kívül –, de nagyon csodálkoznék, ha nem létez- nének.” 

Farkas Bertalan végezetül elmondta, szeretné megölelni a második magyar űrhajóst, hiszen a napokban elkészült a magyar űrhajósjelöltek listája, akik közül egy 2024 végén vagy 2025 elején 30 napos kutatási misszión vehet részt a Nemzetközi Űrállomáson.