Gyász - 94 évesen hunyt el a jeles rábaközi tanár, helytörténeti kutató

Senki nem tudott annyit Markotabödöge múltjáról, mint Csete Lajos. Fáradhatatlanul, élete alkonyán is kutatta a község történetét, feldolgozta a régen élt ősök sorsát. Felkészült akkor is, amikor tavaly emlékművet avattak a falu központjában a két település részén éltek tiszteletére.

Lajos bácsival élmény volt a beszélgetés. Nem sokkal az ünnepség után találkoztunk, augusztusban. Vaskos dossziéval várt és bár tudtam, mondandójának a fele sem fér bele az írandó cikkbe, kíváncsian hallgattam végig. Látszott már rajta a 94 esztendő. Elgondolkodott, eltűnődött olykor, mint aki megfáradt és pihen egy kicsit.

Nem véletlen, hogy 1990-ben faluja népe polgármesterré választotta és két cikluson át dolgozott községvezetőként. „Küzdelmes évek voltak, de szépek és eredményesek” – mondta később a Kisalföldnek.

Augusztusban így fogalmazott: „Bízom benne, hogy az utánunk jövők is képesek lesznek megfelelni a jövőnek. Mindig lesznek, akik elöl mennek, akikre felnéz és akiket követ a nép.” Lajos bácsi ilyen volt, felnéztek rá és követték. Az ősökről úgy vélekedett, hogy „küzdelmes életük után megérdemlik, hogy megemlegessük őket, emlékezzünk rájuk”.

Lajos bácsi örökre beírta magát Markotabödöge történelmébe. Emlékezni fogunk rá és gyakran megemlegetjük.