2023.02.25. 10:58
Az ávós hadnagy egy ártatlan fiatalemberre lőtt Csornán
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából egy történetet osztott meg Szalay Balázs a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának közösségi oldalán. Márkus Lajosról szól, akire a helyi ávós hadnagy ok nélkül rálőtt. „Az esemény szálait az érintettek családtagjaival próbáltuk kibogozni, akiknek ezúton is köszönöm a segítségét” – jegyezte meg a kutató.
Az ötvenes években a rendre a rendőrség és a besúgóhálózat mellett Csornán is az Államvédelmi Hatóság felügyelt. A levéltárakban őrzött iratokból és egyéb dokumentumokból lehet kiolvasni a korszakra oly jellemző történetet. E dokumentumokat a történet negatív főszereplőjének leszármazottja bocsátotta rendelkezésre – vázolta Szalay Balázs.
Kiderült, hogy az államvédelmis hadnagy 1955. május 29-én Barbacson mulatott, majd nyugovóra tért. Éjjel tíz óra körül a Sztálin, ma Erzsébet királyné utcában, a Korona vendéglő előtt gyülekező fiatalok közül valaki bedobta a hadnagy szemközt lévő lakásának ablakát. Mivel az üvegcserepek az alvó gyerekek ágyát is beborították, a felindult tiszt az utcára sietett. Ott szóváltásba keveredett, majd Márkus Lajost meglökte. Közben fegyvere elsült és megsebezte a fiatalembert. A golyó a hóna alatt hatolt a testébe.
– Sikerült megtalálni a sértett özvegyét, a Csornán élő Márkus Lajosné Rozika nénit. Elmondása szerint későbbi férje és barátai az ablak betörését nem látták. Az ávós mégis velük kiabált, majd következett a lövés. Márkus Lajos tizennyolc napot töltött kórházban – idézte a kutató.
Az eset nagy felháborodást okozott. A hadnagy ellen vádat emeltek szolgálati hatalommal való visszaélés és veszélyeztetés bűntette miatt. Bűnösnek találták, 1 év hat hónap börtönre és lefokozásra ítélték. A fellebbezése után egy évre mérsékelték börtönbüntetését. Az indoklás szerint „Cselekménye a polgári lakosság és az Államvédelmi Hatóság közötti jó viszonyt is károsan befolyásolta”. A vádlott mégsem vonult börtönbe, az Elnöki Tanács 1956 márciusában elengedte a büntetést.
A csornaiak azonban nem felejtettek és a forradalom napjaiban több száz fő előtt szembesítették a kommunista vezetőket a tetteikkel. Itt lett volna koronatanú Márkus Lajos is, akit felkerestek a lakásán. Édesapja azonban lebeszélte fiát arról, hogy tanúskodjon. „Ne menj, fiam, sehova, nem tudjátok ti, mi is az a forradalom” – intette.
Márkus Lajos 2004-ben hunyt el, nyugdíjazásáig a vasútnál dolgozott tolatásvezetőként. Többször részesült „Kiváló dolgozó” elismerésben, és 1981-ben megkapta a „Kiváló munkáért” kormánykitüntetést is. A történteket igyekezett eltemetni magában, de a hegek emlékeztették a május végi éjszakára.
