Győri katona emlékei a 80 éve történt doni pokolból

Nyolcvan éve, 1943. január 12-én vette kezdetét a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarnál, amelynek következtében szinte megsemmisült a II. magyar hadsereg. A túlerővel a győri 16. honvéd gyalogezred két zászlóaljának katonái is küzdöttek csődöt mondó fegyverekkel, szegényes felszereléssel, kevés élelemmel, olykor -40 fokos kegyetlen hidegben. 

A győri Fülöp Szabolcs a gyalogezred múltját kutatja: nagyapja, Holbok József január 14-én kapott fejlövést a Donnál. A lövés nyomát egész életében viselte. Az ezred 4300 katonájáról ma is keveset tudni.

A győri Fülöp Szabolcs nagyapja, Holbok József rádiós szakaszvezetőként vett részt a Don-kanyar ütközeteiben. Az 1920-ban született férfi sokat mesélt háborús élményeiről a nyolcvanas-kilencvenes években unokájának. A nagyapa 1941 októberében vonult be katonának a győri 16. gyalogezred kötelékében, azonban a doni harcok idején már a II. híradós zászlóaljnál teljesített szolgálatot. 

Fülöp Szabolcs négy éve írt a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak, akik meglepetésére válaszoltak: őrzik a nagypapa aktáját. Pedig ennyire alacsony rangban szolgálóknak általában nincsenek meg a dokumentumaik. Ezek többnyire visszaemlékezések, igazolások. 

Fülöp Szabolcs a győri 16. gyalogezred kutatója. Az ezred rejtélyes: a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban nem tartanak nyilván róluk semmit, Győrben nincs emléktáblájuk. Pedig ha mindenkit behívtak, a kötelékébe 4300 katona tartozott. Ezért kezdett a győri férfi kutatásba és indította el közösségi oldalát. 

Rossz szervezés, megfagyott lovak 

Holbok József a Donnál csodával határos módon túlélt egy súlyos sérülést: a golyó a bal füle tájékán hatolt be a koponyájába, majd a nyakszirtcsont és a halántékcsont határán távozott. Óriási szerencséje volt. 

A Hadtörténeti Intézetben fellelt visszaemlékezésében így ír: „1943. január 14-én sebesültem meg, három hónapig voltam hadikórházban, felgyógyulásom után pótszázadhoz kerültem.” 

Sokat mesélt a harctéri körülményekről unokájának, például arról, hogy finn katonák tanították síelni őket a magyaroknak szokatlan hatalmas hóban. Úgy emlékezett: rettenetes hideg volt, az ő felszerelésük pedig szegényes, a cipőn a lyukat újságpapírral tömte be. A fronton harcolók és a hátország között nagyon rossz volt a szervezés, fel kellett gyújtani a visszavonuláskor az élelmiszerraktárakat, miközben a fronton lévők éheztek. 

Nem állt rendelkezésre elég teherautó, a lovak pedig egyszerűen megfagytak a hidegben. Pedig amikor 1942. augusztus elején a Don partjához érkeztek, még senki nem lőtte őket a túloldalról, egyes feltételezések szerint akár át is kelhettek volna a folyamon. Nyárias meleg fogadta őket, a parthoz is nyugodtan le tudtak menni. Az oroszok csak egy-két hét múlva kezdtek lőni rájuk. 

Partizánveszély ellen 

A győri 16-os, majd az ebből felállított 46. gyalogezred 1941 októberében ukrajnai megszállási feladatokra a magyar Keleti Megszálló Erők kijevi parancsnokságának irányítása alá került. A feladatuk alapvetően a hátország biztosítása volt a partizánveszélyes területeken, főleg az egyik legfontosabb körzetben, a brjanszki erdőben. 1942 februárjában a III. magyar- óvári zászlóalj kapott indulási parancsot. A hadtestet 1943 januárja a scsucsjei hídfőnél érte, végső harcaikat Jekatyerinovka és a Marki-völgy védelmében vívták.

Felgöngyölített soproni lövészek 

A 2. magyar hadsereg vezérőrnagya, Legeza János visszaemlékezésében szerepel, hogy január 12-én a felderítésre induló szovjet erőknek a 7. könnyű hadosztály alárendeltségébe tartozó 4. soproni lövészezredet sikerült felgöngyölnie. 

A vezérőrnagy így ír: „Ráadásul a kegyetlen hideg is hátráltat. A nyár és ősz folyamán hatékony, nagy pontosságú puskáink, német mintájú villámgépfegyvereink lefagynak a -42 fokos hidegben. Többször beszorul a töltényhüvely, nem old ki az automata zár, csődöt mond a töltényhüvelyt kidobó automata szerkezet. Szerencsénkre kiválóan működnek az öreg, kopott csövű fegyverek, golyószórók, és a magyar honvédkezekben lévő szuronyok!” 

A doni harcokban a II. magyar hadsereg mintegy 50 ezer katonája esett el, nagyjából ugyanennyi sebesülhetett meg, hadifogságba 27–28 ezren estek. A Szovjetunióba hurcoltak közül 3–4 ezren élhették túl a megpróbáltatásokat és térhettek haza évek múltán.