2022.12.08. 07:10
A pannonhalmi Ürmös Porta is továbbviszi a bükki füvesember örökségét
Noha a Bükk messze van, Győr-Moson-Sopron megyében is nagyon sokan ismerték és voltak kapcsolatban a füvesemberként ismert Szabó Gyuri bácsival.
A Magyar Örökség Díj 2013-as átadóján készült képen Szabó Gyuri bácsi, mögötte pedig Pottyondy Ákos. Fotó: magyarorokseg.hu
A pannonhalmi Ürmös Porta és a győrújfalui Sudár Birtok máig épít a teakeverékeiről elhíresült gyógynövényszakértő tudására. A 94 éves korában, vasárnap elhunyt Szabó Gyuri bácsira tanítványával és munkatársával, a pannonhalmi Ürmös Porta tulajdonosával, Pottyondy Ákossal emlékezünk. – Sokat tanultam tőle, de így is csak töredékét tudom mindannak, ami az ő tudását jelentette – mondta a tulajdonos, aki 2013 óta ápolt kapcsolatot vele.
– Együttműködésünk fő helyszíne Bükkszentkereszt volt, de képzések vagy baráti látogatások alkalmával itt Pannonhalmán is többször találkoztunk – mondta Pottyondy Ákos. – Két éve kaptam felkérést, hogy segítsek a gyógynövénykert szakmai felügyeletében és a nyári gyógynövényismereti táborok vezetésében, amelyeken évente több száz ember vesz részt.
Pottyondy Ákos szerint a bükki füvesember az egész Kárpát-medence gyógynövényes világának meghatározó és tiszteletben álló alakja volt, aki ősi, de máig praktikus tudást igyekezett továbbadni.
– Izgalmas történet az övé: nyugdíjasévei kezdetétől lejárt a miskolci piacra, ahol a zöldségeskofák között gyógynövényeket kínált. Nemcsak árusított, tanácsot is szívesen adott. Ez inkább vállalás volt, mint vállalkozás, szeretettel fordult mindenki felé. Ez vezetett az ő és a kis bükki falu országos ismertségéig. Nagy öröm volt számára, hogy tudását a családja is viszi tovább. Az idén februárban átadott új gyártócsarnokot elérzékenyülve szemlélte, látva, hova vezetett a tevékenysége. Veszteség a halála, de felelősség is, hogy hozzá méltóan vigyük tovább azt az örökséget, amit ő is a felmenőitől kapott. Nem a nagyüzemek átlagember számára átláthatatlan és megközelíthetetlen világából jött, hanem egy volt közülünk. Azt mondta, nemcsak inni kell a gyógyteát, de hinni is kell a gyógyulásban!
Híres körömvirágkenőcse és teakeverékei mellett örökös derűje és a szemében bujkáló huncut mosoly is emlékezetessé tette. – Emlékszem, egyszer hátba veregetett, és azt mondta: most még könnyen vagy, fiam, de aztán a kisvirágú füzikéről ne feledkezz el, mert az férfiaknak az idő múltával előbb heti egy csészével, aztán később naponta ajánlatos!