Gyászban élni - Csoportfoglalkozásokat tartanak 9–12 éves félárva gyermekek és szüleik számára Győrben

– Kislány voltam, amikor apukám meghalt autóbalesetben. A családom a maga módján megpróbált támogatni, de szakértő segítséget nem kaptam – mondta lapunknak Selmeczi Ottilia lelkigondozó. – Bár egyre több a felnőtt-gyászterapeuta, gyerekeknek kevesen segítenek, pedig ők nehezen birkóznak meg a veszteséggel. Akár egy költözés, válás vagy kiskedvenc elvesztése esetén is megélik, de az elmúlt vírushelyzetben több családban veszítettek el hozzátartozót, egy vagy mindkét szülőt, és előfordul, hogy testvért ragad el egy betegség vagy baleset.

Selmeczi Ottilia azt mondja, sokszor tapintatból fakad a családban a halál tabuizálása. – Inkább nem hozom fel, mert felkavarom és fájni fog neki. Mi segítünk megtanulni, hogy szükség van arra, hogy beszéljünk róla és feltehesse a kérdéseit a gyermek. Néha a meghallgatás is sokat jelent – magyarázza a lelkigondozó, aki azt tapasztalja, hogy a fel nem dolgozott gyásznak évek múlva jöhetnek elő a következményei, ezért a foglalkozás prevenció is.

– Tudni kell, hogy a gyerekek sokszor nem mutatják ki az érzelmeiket. Félelmek veszik körül őket, mondjuk beléjük hasít a gondolat, hogy ez mással is megtörténhet, akár velük vagy a megmaradt szülővel. De lehetnek dühösek, sőt, hibáztathatják is magukat. Segíteni kell megbirkózni ezekkel az érzésekkel. Kulcsár Nárcisszal együtt végezte el Selmeczi Ottilia a gyermek gyászfeldolgozó képzést, ketten tartják a foglalkozást, kiegészülve Króneisz Orsolyával, aki a szülőknek próbál segítséget adni.

– Az egész családnak jót tesz, ha tudunk adni a felnőtteknek is eszközöket a gyermekek támogatásához. Együtt mennek át a folyamaton. Praktikus oldala is van: úgyis meg kellene várni a gyerekeket, vagy értük jönni. A foglalkozások fontos eleme a játék, valamint a művészetterápiás eszközök, illetve a sorstársi közösség, amely önmagában is megerősítő hatású. – Lehet, hogy a gyászoló a környezetében stigmát kap, hogy na, ő az, tudod, akinek meghalt a… Itt viszont egy olyan körben van, ahol mindenki sorstárs.

A Reményvirág csoportban nyolc héten át a gyerekek és szülők megismerkednek egymással, dolgoznak az emlékekkel, az érzelmekkel, megtanulják őket megélni. Teret adnak a felmerülő kérdéseknek és beszélnek megküzdési technikákról, erőforrásokról és jövőképről, hiszen a hogyan tovább is kulcskérdés egy gyászoló számára.