Kritikus helyzetben – Segítséget kér az unokáját egyedül nevelő abdai özvegy

Már korábban is ő hordta óvodába, elsős kora óta hivatalosan is a gyámja. – Muszáj volt kiemelnem a családból. Az apjáról nem tudok, az anyjával tartjuk a kapcsolatot, újra férjhez ment, de az új kapcsolatban nincs helye a kisfiúnak. Közben ahogy nő, úgy a kiadások is vele. Tavaly december végén hunyt el Erika férje, akit nehezen gyászol el a család. Czvitkovics Ferenc József cukorbetegség és érszűkület miatt már egy ideje csonkolt lábakkal élt. – Nem hagyta el magát a párom, én se hagytam el őt. Ápolásin voltam vele itthon.

Újra műtétre szorult, az egyik térdét is le kellett venni december közepén. – Szentestére még hazahoztam. Láttam, hogy ronda a lába, de gondoltam, a műtéttől. A háziorvost is kihívtam. Később vissza kellett vinni a kórházba, ahol az orvos azt mondta, olyan bacilust kapott el a műtét után, amibe százból kilencvenkilenc beteg belehal. Ő 29-én hunyt el vérmérgezésben.

Azóta nehezebb idők járnak Erikára és Ádámra. Lemondták az előfizetéseket és Erika életbiztosítását is, hogy így spóroljanak. Eddig nem egész hetven- ezer forintból, a családi pótlékból és az özvegyi nyugdíjból éltek, de most Erika talált munkát. Sajnos még az új fizetéssel együtt sem érik utol a rezsiárak növekedését, sem a tető állapotának romlását. – A tetőn nincs koszorú, a fa és a pala is rossz már, ázunk. Le kellene bontani és újrarakni. A villanyszámlánk pedig huszonhétezer forint lett, ami rettentő sok.

Fával fűtenek, régi rossz ablakkereteket kap a testvérétől. Rajta és a szomszédokon kívül, akik rossz időben elviszik Ádámot iskolába, nincs kitől segítséget kérjen a nagymama. Noha férje végrendelkezett is, Erikának mégis ügyvédet kell fogadnia a hagyatéki tárgyalásra, férje előző kapcsolatából származó gyermekei ugyanis megtámadták apjuk végakaratát. – Mikor segítségre szorult, nem voltak itt, de most jussot követelnek, mintha lenne miből – mondta keserűen Erika.