Gyors megoldásra vár a tanárhiány - interjú Horváth Péterrel, a Nemzeti Pedagógus Kar győri vezetőjével

– Pár nap a vakációig. Vannak még billegő osztályzatok ilyenkor?

– A főbb kérdések eldőltek. A gyerekek korábban megírták az utolsó dolgozatokat, a pedagógusok többségében lezárták a jegyeket, csodák már nem történnek. Az utolsó napokban összegezzük a tapasztalatokat, sok helyen sportnapokat és kirándulásokat szerveznek.

Pótolták, amit lehetett

– Ezúttal szerencsére egyszer sem kellett átállni digitális oktatásra. Az előző két tanévben azonban a járvány miatt igen. Milyen nyomokat hagyott ez az időszak? 

– Az iskolák szerveztek felzárkóztató foglalkozásokat, de nem csak ez jelentett gondot. A bezártság, az osztályközösségek hiánya többeket megviselt. Biztos vagyok benne, hogy a pedagógusok nemcsak a tananyagra fókuszáltak, hanem segítettek a gyerekeknek visszatérni a korábbi életritmusba. Idén igyekeztek mindenhol a járvány idején elmaradt közösségi élményeket, az osztálykirándulásokat, a diákrendezvényeket, közös programokat pótolni.

Nyílik az olló

– A tanárhiány terén sem lett jobb a helyzet a hírek szerint.

– Évek óta sokkal több kolléga megy nyugdíjba vagy hagyja el a pályát, mint ahány frissen végzett pedagógus foglalkozni kezd a diákokkal. Annyira nyílik az olló a kezdő tanárok és a pályától búcsúzók száma között, hogy rövid távon nem mutatkozik esély ennek a megfordítására.

– Milyen megoldások jöhetnek szóba?

– Egyre magasabb a pedagógusok leterheltsége, a legtöbben már heti huszonöt-huszonhat órát tanítanak az egyéb feladataik mellett. A kisebb településeken, főként a szegényebb régiók oktatási intézményeiben pedig a szaktanárok hiánya okoz sok problémát. Bizonyos tantárgyak esetében sok helyütt egyik iskolából a másikba ingázó kollégákkal orvosolják a helyzetet. Az észszerű átszervezések, s hangsúlyozom, a gondosan mérlegelt és előkészített összevonások nem csak gyógyírt, szakmailag is előremutató lépéseket jelentenének. Felsőbb évfolyamokon az öt-hat fős osztályok fenntartását a diákok is megsínylik, hisz nem klasszikus osztályközösségekben nőnek fel.

Pénzkérdés

– Szorosan kapcsolódik ehhez a pedagógusok bérezése. Hogy látja, van esély a rendezésre?

– Kulcskérdés a bérezés, hiszen a pedagógusbérek a diplomás-átlagbérnek nagyjából az ötvenöt százalékára estek vissza. Minden külső körülmény ellenére is bízom benne, hogy sikerül előrelépni e tekintetben a közeljövőben. Mi azon vagyunk a Nemzeti Pedagógus Karral, hogy a pedagógusbérek alapját ne a 2014-es minimálbér határozza meg, hanem a korábbi jogszabályoknak megfelelően a mindenkori minimálbér alapján számítsák a fizetéseket. Ez tenné kiszámíthatóvá a helyzetünket. Így a pályakezdők bére bruttó négyszázezer forintra emelkedne. Emellett szükség lenne arra is, hogy az igazgatók elismerhessék azoknak a kollégáknak a munkáját, akik gyakran vállalnak többet az átlagnál.

– Az oktatás ügye az új ciklusban a Belügyminisztériumhoz került. Kért már találkozót Pintér Sándortól?

– Igen, a napokban küldtem levelet. A válasz megérkezett, hétfőn ülünk le miniszter úrral egyórás bemutatkozó beszélgetésre.