Háború Ukrajnában - Kijevi menekülteket fogadott be a győri család

Horváth Borbála Győrben él a családjával. Férjével négy gyermeket nevelnek. Március közepén a hatfős háztartás hirtelen tízfősre duzzadt. Ruszlana, húga, Tánya, valamit utóbbi két gyermeke, a huszonegy éves Júlia és a háromesztendős Gorgyij Kijevből érkeztek hozzájuk. 

– Régről ismertem Ruszlanát, nemzetközi vonalon munkakapcsolat volt közöttünk – mondta az oroszul kiválóan beszélő Horváth Borbála. – A múlt nyáron került szóba, hogy háború törhet ki a hazájában, Ukrajnában. Arra kértem, ha veszélyessé válik a helyzet, azonnal induljanak Győrbe, hozzánk. 

Számoltak a veszéllyel 

– Odahaza a múlt év közepétől fokozatosan készítettek fel bennünket a háborús helyzetre – jegyezte meg Ruszlana. – Szórólapokon és a médiában tájékoztattak bennünket arról, mi a teendő háborús helyzetben, mik azok a legfontosabb tárgyak, amelyeket egy bőröndbe össze kell készíteni. Természetesen sokáig reménykedtünk, hogy a legrosszabb nem történhet meg. 

Március 10-én Ruszlana családja hajnalban rakétatámadásra ébredt. Akkor döntöttek úgy, hogy elindulnak. A menekülési ösztön mindent felülírt. 

– Már február közepétől lőtték a kijevi lakótelepeket, békés lakosok estek a támadások áldozatául – vetette közbe Ruszlana. – Hajnali három órától reggelig szólt a légiriadót jelző sziréna. A bombázások elől ilyenkor a ház pincéjébe húzódtunk. A családdal elhatároztuk, hogy együtt maradunk, ám mozgásképtelen édesanyánkkal ez lehetetlen lett volna. Így március 10-én négyen indultunk útnak. Ekkor az orosz hadsereg körgyűrűje csupán tíz kilométerre volt Kijevtől. 

Az ukrán család négy tagja (a két nővér és a két gyermek) közel laktak a vasútállomáshoz, így hajnalban gyorsan elérték. Tömött vasúti kocsikban 12 órás út után, éjszaka érték el Lvovot (Lemberg), ahol barátoknál találtak szállást. Ők vitték el őket Beregszászig, ahonnan gyalog lépték át a határt. Beregsurányban, a kultúrházban pihenhettek meg. Borbála férje, József innen hozta Győrbe őket. 

Két szoba várta őket 

– Mostanra összeszoktunk, kicsit megnyugodtak, és már a jövővel is tudunk foglalkozni – mondta Borbála. – Kedden állás­interjúra kísértem Tánya nagylányát, aki könnyűipari technikus, a szabás-varrás, ruhatervezés a szakterülete. Egy győri cégnél voltunk, néhány nap múlva kapunk értesítést. Ruszlana és Tánya a természettudományokban jeleskednek, ha mód van rá, a győri egyetemen szeretnének érvényesülni. 

Az újrakezdés reménye 

– Nagyon sok honfitársunk – főként nők – van most hozzánk hasonló helyzetben – tette hozzá Ruszlana. – Megpróbáljuk megtalálni a saját „békénket”, egy új lehetőséget, miközben otthon harcok dúlnak, és a szeretteink, a barátaink vesznek oda.