Óvóhelyen születtek az ikrei: a Dinamo Kijev utánpótlásedzője öt gyermekével menekült Győrbe

A kis Bagdan és Emil tíznaposak, édesanyjuk és édesapjuk karján nyöszörögve tekintenek az égre. Nem értenek semmit a zavaros világból. A színház parkolójában találkozunk, a család nemrég érkezett Győrbe, az elmúlt napokban egy kölcsönautó volt az otthonuk. Összeállnak egy fotóra segítőjükkel, a Győri Balett tagjával, az orosz Alekszej Dolbilovval. Mert az igaz ember a háborúban is ember marad, nem számít, hogy ki ukrán és ki orosz, csak barát van, ismerős, bajbajutott. – Aggódom, mert a szüleim Kijevben ragadtak – kezdi az édesapa, Dmitro Kunickij. – Házunk volt a főváros mellett, de lebombázták. Édesapám a házban aludt, amikor találat érte. Szerencsére életben maradt. Három napba telt, míg kiszedték a romok alól. Az ikreim a kórház alatt berendezett óvóhelyen születtek tíz napja.
 

– A föld alatti kórházban egy hosszú folyosóról nyíltak a szobák, az egyiket elkülönítették a kismamáknak. Öt napig a napot sem láttuk, ottlétünk alatt tíz baba jött a világra – emlékezik vissza a győri színház előtt a háborús Kijevre Dmitro Kunickij. 

– Indultunk volna már korábban is Magyarországra, de meg kellett várnunk, hogy a babák és a feleségem felerősödjenek annyira, hogy nekivághassunk az 1600 kilométeres útnak. 
 

A világhírű klub alkalmazta 
 

– A szülés után néhány napig egy templomban laktunk, a lelkipásztor adta nekünk az autóját, abba pakoltuk bele mindenünket, amit ki tudtunk menteni romba dőlt otthonunkból. Majd ha kicsit megnyugodtunk, elvisszük a határra a járművet, onnét valaki visszajuttatja Kijevbe. 
Dmitro Kunickij a kétszeres KEK-, egyszeres UEFA-szuperkupa-győztes, 16-szoros ukrán, 13-szoros szovjet bajnok Dinamo Kijev utánpótlásedzője, négyévesektől a 15 évesekig foglalkozik a focistapalántákkal. A CSZKA, mára Arszenalra átkeresztelt Kijevben nevelkedett, profi focista volt. Felesége elefántcsontparti származású, öt gyermekük van: Roland 16 éves, Eva 5, Szofia 3, az ikrek, Bagdan és Emil 10 naposak voltak a beszélgetés idején. 
 

– Dmitróék Rebeka lányom keresztszülei, még Törökországban találkoztunk tíz éve. Jóban lettünk, mára a szüleink is barátok lettek, szoros kapcsolatban állnak egymással. 
 

Csak ember van, nem ukrán vagy orosz 
 

– Most sok ukrán és orosz igyekszik segíteni a másiknak, mert nem ellenségeink. Csak ember van, csak azt látjuk, hogy baj van – szögezi le Alekszej Dolbilov. A balettművész 17 éve él Győrben, a szibériai határon fekvő oroszországi Permben látta meg a napvilágot. Baráti segítséggel a héttagú családnak talált egy albérletet Győrben, amit tudott, bevásárolt nekik, pelenkát, élelmet. 
 

Katonák Harminc kilométerenként 
 

Az ukrán családapa folytatja: – Kijevben fegyveresek és tankok cirkálnak. Az üzletek üresek, de az emberek egymást segítik, víz, áram van. Útjuk viszontagságos volt, leginkább azért aggódtak, mert 30 kilométerenként katonák állították meg őket, és féltek, nehogy ezeket az ellenőrző pontokat akkor bombázzák, amikor ők haladnak át rajtuk. Kárpátaljára érve már nyugalom fogadta őket, a magyar–ukrán határon is könnyen átjutottak, az öt gyermeket látva a határőrök hamar átengedték őket. Népes családja miatt ugyanis a törvény szerint mentesül a katonai szolgálat alól. 
 

– A legfontosabb, hogy végre béke van, a gyerekek iskolába járhatnak, én dolgozhatom. Imádkozunk, hogy mielőbb érjen véget ez a borzalom – nézi az eget a színház előtt Dmitro. A kis Bagdan a karjaiban ring, egy kicsit már mosolyog.