Győri érték: a város és a forradalom krónikája

A lokálpatrióta Ecker János (1788–1852) győri polgárként 1823 és 1852 között vezetett naplói közül csak négy kötet maradt fenn az utókor számára. Az 1847 és 1850 közötti időszak győri eseményeit, a forradalom és szabadságharc helyi történéseit megörökítő naplókat, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Muzeális Gyűjteményének egyedi, pótolhatatlan helytörténeti értékeit dr. Horváth Sándor Domonkos igazgató ajánlotta a győri értékek közé.

Ecker János 1788-ban született Győrben, édesapja vaskereskedő volt. A Győri Katolikus Főgimnáziumban (1802-től Bencés Főgimnázium) végezte tanulmányait, majd beállt apja mellé a vaskereskedésbe. Miután édesapja meghalt, továbbvitte az üzletet, de más áruval is foglalkozott.

– Feljegyezték például, hogy ő volt Győrben az első szénkereskedő. Anyanyelve a német volt, de tökéletesen beszélt magyarul és a latint is jól bírta. Közéleti ember volt, aki szinte minden kezdeményezésben részt vett. Több ízben tagja volt a városi elöljáróságnak, képviselőjüknek is megválasztották a polgárok. Barátaival létrehoztak egy társulatot a színház szépítésére. Az 1838-ban megalakult Győri Olvasó Társaság vezetőségében is benne volt. Nagyon fontos szerepet játszott az újvárosi templom felépítésében, gondnoka is volt egy ideig. Annyira elkapta őt a közért való cselekvés lendülete, hogy 1836-ban eladta a kereskedését és ettől kezdve csak a közért dolgozott.

A naplókat tudomásunk szerint 1823-ban kezdte vezetni és 1852 októberében bekövetkezett haláláig, azaz harminc éven keresztül vezette. Mivel részt vett a közéletben, mindenről tudomása volt. Mindent leírt, amit érdekesnek tartott: mi történt, ki mit mondott, leírta a piaci árakat is, de ha az időjárásban volt szokatlan jelenség, azt is megörökítette. Ezek a naplók óriási jelentőségűek. Különös értékük, hogy egy olyan korszakban vetette papírra feljegyzéseit, amikor még nem volt napi sajtó – tudtuk meg dr. Horváth József igazgatóhelyettestől.

Sajnos csak négy kötet maradt az utókorra. Mikor Ecker János 1852-ben meghalt, a naplói a családjára maradtak. A fennmaradt kötetekből tudjuk, hogy elég pontos leírásokat adott arról is, hogy ki milyen politikai nézeten volt, vagy hogyan helyezkedett. Amikor az 1860-as évek elején enyhült egy kicsit a légkör, többen visszakerültek a hatalomba azok közül, akik a negyvenes években már egyszer hatalmon voltak. Valaki az akkori megyefőnök tudomására hozta, hogy azokban a naplókban bizony személyre szólóan is vannak bejegyzések, hogy ki mit csinált 1848–49-ben. Ezért a megyefőnök elrendelte a naplók elkobzását és megsemmisítését. Az özvegynek négy kötetet sikerült eldugni a ház kéményébe. Jó érzékkel az 1848-as és az 1849-es kötetet dugta a legmélyebbre, ezért ezek egészben, az 1847-es és az 1850-es naplók pedig csonkán maradtak fenn.

– Az 1848-as napló mintegy ezer oldal. Ecker János az anyanyelvén, németül írta a naplókat, gót betűkkel. Elolvasásuk emiatt fejtörést okoz a kutatók többségének is, ezért nem véletlen, hogy csak nagyon kevesen olvassák, tanulmányozzák eredetiben. 1973-ban a forradalom és szabadságharc 125. évfordulóján a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár egykori igazgatója, dr. Bay Ferenc fordításában kiadott egy válogatást ezekből a naplókból mintegy 200 oldal terjedelemben, főként az 1848–49-es eseményekre koncentrálva. A legtöbb ember a naplókból ezt a fordítást ismeri. Ecker János nagyon tudatos naplóíró volt, aki állításait sok esetben bizonyítani is kívánta. Ezért több korabeli dokumentumot beragasztott függelékként a napló hátuljába, amelyekkel alátámasztotta feljegyzéseit – szögezte le dr. Horváth József.

Ecker János a mai Kazinczy Ferenc utca 20. szám alatti házban lakott, melynek falán tábla őrzi emlékét. Ha megnézzük a házat, látjuk, hogy a Széchenyi tér felé van egy erkélye, ahonnan kinézve első kézből szerezhette az információkat a város életéről, de benne is volt az események sűrűjében. Élete utolsó másfél évtizedében gyakorlatilag csak a közért élt.