A Marcalvárosban fogságba esett pók nyomában – Egyre több cselőpók bukkan fel a megyei nagyvárosokban – fotók

Pókmentés

A nem mindennapi esetet – a fogságba került pókot esténként többtucatnyian figyelték az üzletnél – állatbarát győri édesanya jelezte szerkesztőségünknek, s tolmácsolta gyerekei kérését, miszerint milyen jó volna megmenteni a pók életét. A pozitív hozzáállás ellenére – az áruház kommunikációs munkatársai is tettek az ügy érdekében – ez végül nem sikerült.

A hímivarú cselőpók a nyárias időben nem bírta tovább az üvegfal mögött, így a pókász már csak a tetemét tudta kiemelni. Az első és legfontosabb tanulság, hogy a hazánkban védett állatként nyilvántartott cselőpók egyre többször tűnhet fel Győr-Moson-Sopron megyei nagyvárosokban is.

Nem szabad bántani a pókokat!

„Ahol a hirdetőtáblába mászott a marcalvárosi pók, a közeli füves területen több tárnát találtam. Ez azt jelenti, hogy a cselőpókok nem csupán kertvárosi részeken, hanem a városmaghoz közelebb eső, nagyobb lakótömbök közvetlen szomszédságában is felbukkanhatnak. Kisgyerekekben és akár felnőttekben is félelmet kelthetnek a pókok. Mindenkit nyomatékosan óva intek attól, hogy bántsa őket.

A cselőpókok ugyanis egészen addig nem támadnak emberre, ameddig nem piszkálják őket. A marásuk éles fájdalommal jár, a csípésüket pedig hosszú percekig kellemetlen érzés kíséri” – mondta Kovács Péter. A mecséri pókász hozzátette: egyetlen cselőpók természetvédelmi értéke 5000 forint Magyarországon. A szakember nem ajánlja laikusoknak a pókok költöztetését sem családi vagy társasházak udvaráról.

Jó tanácsok

„Könnyen ellentámadásba lendülhetnek a pókok, másrészt felettébb kérdőjeles az összes egyed begyűjtése, még pókászoknak is. Mivel a cselőpók sztyeppes részeken szeret élni, érdemes fűmaggal bevetni a területet, majd hagyni, hogy a pázsit 15–20 centi magasra nőjön. A sűrű, nedves füves területeket nem kedvelik a cselőpókok. Ilyen körülmények között rövid időn belül maguktól elköltöznek” – jegyeztük fel a jótanácsot.

Kovács Péter elmondása szerint a hímivarú cselőpókok ősz közepére, végére elpusztulnak. Miután megtermékenyítették a nőstényeket, a hideg idő beköszöntével az életük lassan, de biztosan véget ér. A nőstények télre vermet keresnek, majd jövő tavasszal adnak életet utódaiknak.