2021.06.30. 14:23
Soproni népszavazás Olaszország közvetítésével
Az 1921-es nyugat-magyarországi felkelés sikerrel járt, Sopron megmenekült az osztrák megszálló erőktől. A népszavazást a magyar küldöttség az olaszországi Velencében harcolta ki.
Olaszország felajánlotta a Nagykövetek Tanácsának, hogy közvetít Ausztria és Magyarország között, Sopron és környéke sorsáról így 1921. október 11-e és október 13-a között olasz diplomaták döntöttek a lagúnák városában, Velencében. Míg a Bethlen-kabinet a város és környékének kivételével kész volt átadni Nyugat-Magyarországot Ausztriának, az osztrákok csak népszavazás útján voltak hajlandók lemondani a területről.
Az osztrák küldöttség Johannes Schober kancellárból és Richard Oppenheimerből, a külügyi osztály főnökéből állt. A magyar delegációban ott volt Bethlen István miniszterelnök és Bánffy Miklós külügyminiszter. A házigazda olaszokat Della Toretta márki és külügyminiszter, Castagneto herceg képviselte. A tanácskozás franciául folyt.
Az első nap, mikor a magyar delegáció szót kapott, azonnal népszavazást kért Sopronra és környékére.
1922-ben tíz, korábban Burgenlandhoz csatolt, horvátok lakta település került vissza hazánkhoz.
– Bánffy, aki Bethlenhez hasonlóan erdélyi arisztokrata volt, óvatosan tárgyalt. Sajnos nem számoltunk a területen élő horvát nemzetiségek Magyarországhoz való ragaszkodásával. A magyar külügyminiszter emlékirataiból kiderül, hogy azért csupán Sopron és környékére kértek népszavazást, mert csak itt voltak biztosak a pozitív eredményben – magyarázta dr. ifj. Sarkady Sándor történész.
Az osztrák fél ridegen ragaszkodott a Saint-Germain-i és trianoni békediktátumok pontjaihoz. – Olyan hosszan érveltek az eredetileg meghatározott terület átadása mellett, hogy Toretta márki elvesztette a türelmét és elfogadta a magyar területi kérést – mondta a történész.
A konferencia második napja az elsőnél is hevesebb volt. A magyar delegáció elővette a Millerand-féle kísérőlevelet, mely kimondta, hogy a határkijelölő bizottság meg fogja hallgatni a vitás települések lakóinak véleményét is. Az osztrákok cserébe el akarták érni, hogy a magyar kormány eltávolítsa a felkelőket az átadandó területről, ellenkező esetben minden határozatot semmisnek tekintettek volna. A terület pacifikálását Bánffy Miklós szóban titokban vállalta Olaszország felé. Ausztria beleegyezett, hogy nyolc nappal a terület kiürítése után népszavazás döntsön a települések sorsáról, és hogy a határkérdésekben aláveti magát a Nagykövetek Tanácsának.
– A velencei egyezmény a megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere volt. Toretta vállalta, hogy a végleges határ kijelölésénél a magyar kormány igényeit kielégítsék. Ennek eredményeképp a soproni népszavazás után 1922-ben újabb tíz, korábban már Burgenlandhoz csatolt, horvátok lakta település került vissza hazánkhoz népszavazás nélkül – emlékeztetett dr. ifj. Sarkady Sándor.
Az egyezményt október 13-án írták alá Velencében, a történelem azonban ismét közbeszólt: IV. Károly király október 20-án visszatért Magyarországra. Az újabb visszatérési kísérlet kis híján meghiúsította az egyezményt és végveszélybe sodorta a csonka országot.
