A brennbergi aranyvonat nyomában

– Miután Budapesten megtekintettem a Kő kövön című, a magyar zsidóság kultúrájával foglalkozó kiállítást, rájöttem, mennyire fontos, hogy ne csak a családok történeteit, hanem a kultúrát is bemutassuk – mondja dr. Tárkányi Sándor építész, helytörténész, aki több mint tíz éve foglalkozik a soproni zsidósággal. Ebből a kutatómunkából született meg 2014-ben az Elfeledett soproniak állandó tárlata is.

Tükör mindnyájunknak

– A kiállításra bejött a brennberg­bányai származású, Tirolban élő dr. Zeltner Ernő, aki tízévesen szemtanúja volt, amint zsidóktól elkobzott értéktárgyakkal rakott vagonok érkeztek a településre. Kiderült, több, az aranyvonatról származó tárgy van a birtokában, egy órát és egy ezüstkeretes tükröt fel is ajánlott a tárlatnak. A tükörnek szimbolikus üzenete van számomra, mindannyiunkat szembesít mindazzal, ami történt – fogalmaz a helytörténész.

Szétválogatás parancsra

Elmondja, a lefoglalt értéktárgyakat először Budapestről a Zirc melletti óbányai kastélyba szállították, majd 1944 novemberében Toldy Árpád egykori székesfehérvári főispán, az aranyvonat későbbi parancsnoka elrendelte a szétválogatásukat, mielőtt Brennbergbánya ipari vasútvonalán nyugatra menekítették őket. Brennberg­bányára MÁV 328-as típusú gőzmozdonnyal vontatva érkezett az első szállítmány 1944 végén, ezt továbbiak követték.

– A vagonok tele voltak aranyrudakkal, ékszerekkel, drágakövekkel, porcelánnal, perzsaszőnyeggel – vagyis könnyen mozdítható értéktárgyakkal. Százöt napig állt Brennbergben a szerelvény, a rakományt a bányafürdő medencéjében válogatták szét, az aranyakat, drágaköveket, briliánsokat kis faládákba helyezték, majd elzárták őket, a nagyobb tárgyak visszakerültek a vagonokba. Toldy parancsára a ládákban lévő leltárt elégették – ecseteli Tárkányi, majd folytatja:

– Egy vagon szállítmányának szétválogatása körülbelül tíz napig tartott, gyors tempóban kellett dolgozni, felügyelők vigyázták a vonatot és a válogatást, ahová gyerekeket is beengedtek.

Sok ládát ott hagytak

Szemtanúk szerint a nyilasok árusították a ládák tartalmát, illetve ment a cserebere a helyiek és a felügyelők között. Zeltner Ernő édesapja négy tábla szalonnáért, mások két szelet zsíros kenyérért kaptak egy-egy órát. – Az aranyvonat 1945 márciusának végén negyvennégy vagonnal hagyta el a bányatelepet, a célállomás az ausztriai Hallein városa volt. Az induló szállítmány körül nagy volt a fejetlenség, sürgette a nyilasokat a szovjetek közeledése, sok ládát itt hagytak. A brennbergiek hetven évig nem beszéltek az aranyvonatról, most tíz családot is megkerestem, mindenkinek van egy története vagy tárgya a vonatról – mondja Tárkányi Sándor.

Jóvátétel és árverés

A szállítmány egy részét, amit Toldy Árpád autókonvojjal indított útnak, francia területen elfogták, az aranyvonatot pedig az amerikaiak találták meg Böckstein környékén. A franciák az autókonvojjal szállított értékeket visszaadták Magyarországnak, ezt jóvátételként átadtuk a szovjeteknek. Az amerikaiak által lefoglalt tárgyak egy részét Ausztria kapta meg, a többit Amerikában elárverezték.