Van remény a családapa felépülésére, aki favágás közben zuhant le Kajárpécen

Németh Gábor a fáról lezuhanva a fejét ütötte be, súlyos koponyasérülésekkel szállította a mentőhelikopter a győri kórházba. Előtte a helyszínen két mentőosztag negyven percen át próbálta meg stabilizálni a férfi állapotát. A kórházban azonnal a műtőbe vitték, nem volt eszméleténél. Helyzete a műtétet követően is válságos maradt. Az egy hónapja és az azóta történteket a fiatalember édesanyja, Némethné Rugovics Gyöngyi idézte fel lapunknak.

– Azon a napon Gábor a sógoromnak segített fát kivágni. Ahogy ilyenkor kell, szabályosan ki volt kötve, a létrán állt, de az utolsó faág beakadt az oldalán lévő kötélbe és magával rántotta. Lezuhant és beszakadt a feje – mesélte az édesanya.

– Hála Istennek már felébredt a kómából, de a főorvos azt mondta, hogy a felépüléséhez biztos, hogy ez az év és talán még a következő eleje is szükséges lesz. Ha majd annyira megerősödik, Budakeszire kerül rehabilitációra. Említették azt is, hogy ameddig a „parancsokra” nem reagál, addig nem lehet tudni, hogy melyik agyi központ sérült. Abban bíznak az orvosok és mi is, hogy negyven év alatt az agy nagyon jól regenerálódik. Reménykeltő az is, hogy jól reagál a kérdésekre, válaszként például arra, hogy tudja-e, kik vagyunk, hall-e bennünket, megszorította a kezünket. Ha csak apró lépésekben is, de mindennap előbbre halad az erősödésben, a felépülésben. Mondták az orvosok, hogy az is nagyon jó jel és nem gondolták volna, hogy ilyen hamar mozgatja mindkét lábát jobbra-balra, ami szerintük felér egy gyógytornával. Azt, hogy bent mi zajlik, még ők sem tudják.

Németh Gábor balesetével nagyon nehéz anyagi körülmények közé került a családja. Élettársa szakács, nem túl nagy fizetéssel, amiből 60 ezer forint elmegy a törlesztőrészletre és akkor még ott a bérleti díj és a rezsi is. A fiatalember szülei fával segítenek és magukra vállalták a lakástörlesztést.

– Azóta is értetlenkedünk a történteken. Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy Gábor szorgalmas, megfontolt, tisztelettudó, barátságos fiatal, nagyon szerették a faluban az öregek. Mindenkihez szeretettel, érdeklődéssel fordult – említette Gyöngyi. – Csak arra kértem az Istent, hogy egy gyerekemet már elvette, a másikat ne vegye el. Az első két hétben a szívem azt súgta, hogy életben marad, felépül, az eszem viszont azt, hogy nem. Úgy tűnik, hála Istennek a szívem győzött.