Kisalföld-kampány az iskolai erőszak ellen: mentőöv a középiskolásoknak

Cikksorozatunk első része >>

Cikksorozatunk második része >>

– Nincs olyan iskola Magyarországon, ahol ne ütné fel a fejét az osztályon belüli agresszió, bántalmazás vagy más súlyos magatartásbeli probléma. A pedagógusok munkáját sokszor megnehezíti ezeknek a helyzeteknek a kezelése, a büntetés, kiemelés, megrovás pedig az esetek többségében nem működik. A megoldásban szeretnénk segíteni célzottan középiskolásoknak szóló személyiségfejlesztő programunkkal, amelyet ebben a tanévben folytatunk – mondja a Személyiségfejlesztő Akadémia vezetője, L. Stipkovits Erika szakpszichológus, pszichoterapeuta, szakíró.

– Hatalmas szükség lenne arra, hogy a kamaszok heti rendszerességgel hozzájussanak olyan foglalkozáshoz, amely kimondottan az érzelmi intelligenciájukat fejleszti. Ezek segíthetnék a felhalmozódott stressz kezelését, érzelmi traumáik feldolgozását, életkori kríziseik megoldását. Sajnos ennek híján alakulnak ki azok a komoly viselkedési zavarok (például tanár/diák bántalmazás, bullying, depresszió), amelyekkel végül se a szülők, se az iskola nem tud mit kezdeni – hangsúlyozza a szakember.

Csoportban, hatékonyan

Az elmúlt tanévben Velencén, Pápán, Szombathelyen, Győrben, Fertődön, Csornán és Kapuváron tartottak tréninget az akadémia érzelmiintelligencia-fejlesztő szakemberei.

– Egy időben több szakember foglalkozott az egyes osztályokkal, így lehetőség nyílt a személyre szabott fejlesztésre, ami azért fontos, mert más eszközök szükségesek egy zárkózott, perifériára szorult, sok esetben áldozati szerepben lévő diákhoz, illetve egy impulzív, agresszívabb „hangadóhoz”. A beszélgetések, fejlesztő foglalkozások során hatalmas indulatok szabadultak fel. Hihetetlen volt, milyen gyorsan érkeztek a visszajelzések – folytatja L. Stipkovits Erika. – Javult az osztályközösség, elfogadóbb lett a közeg, kevesebb az agresszió, több a kommunikáció és nagyobb az együttműködési készség.

A szakember úgy látja: a gyerekek nagyon kiszolgáltatottak, az agresszió terjedése viszont ijesztő méreteket öltött a mindennapi életben.

Agresszió mindenütt

– Ma már senki nem úgy közlekedik, mint húsz éve. Kiabál, dudál, bevág a másik autós elé, bemutat. Az egész társadalom intoleránsabb. Ezzel együtt erősödött az egoista, narcisztikus szemlélet: én legyek, enyém legyen, az én utam, az én helyem – ahelyett, hogy a mi vagy az együttműködés dominálna. Ahhoz, hogy én előrejussak, bántanom kell a másikat. Ha van egy parkoló, de hárman várunk rá, akkor agresszíven le kell előznöm a többieket, hogy az enyém legyen. A családokban is sok a feszültség, elharapózott az agresszív kommunikáció. Frusztráltak vagyunk, a sok feszültség elől pedig az egyén vagy agresszióba, vagy regresszióba menekül. Ha én rád kiabálok, két választásod van: vagy sírva fakadsz, vagy visszakiabálsz. Ha sírva fakadsz, az azt jelenti, hogy még azt sem tudod megtenni, amire képes volnál, vagyis hogy visszakiabálsz. Ehelyett sírva fakadtál, visszaléptél egy korábbi fejlettségi szintre. Ahogy nő a társadalomban a frusztráció, úgy nő az agresszió és a regresszió, amelyek egy idő után pszichés betegségekhez, például pánikrohamokhoz, depresszióhoz vezetnek.

Hiányoznak a szabályok

Az iskolai bántalmazások terjedésének oka a szakember szerint az, hogy a gyerekek nem tudják, hol a határ, mivel viselkedéskultúránkból alapvető szabályok hiányoznak. A nevelés manapság vagy nagyon megengedő, vagy szigorú korlátokat állít. Ez a családokban az egyik leggyakoribb vitaforrás, főleg a generációk, szülők és nagyszülők között.

– Meggyőződésem, hogy a szabályok részben határt jelentenek, részben viszont kapaszkodót – magyarázza L. Stipkovits Erika. – Megszabják az elvárt viselkedést, egyúttal biztonságérzetet adnak, mert tudjuk, hogy egy adott helyzetben mit kell tennünk és másoktól mit várhatunk el. Mivel hiányoznak a szabályok, bizonytalanná válunk, ami önmagában frusztrációt okoz, agresszióhoz vezet.

Konzerválódó szerepek

– A tettes vagy az áldozati szerep nem ismeri a kicsengetést, sőt, egy életre bele lehet ragadni. Ez olyan, mint a fogmosás. A gyerek látja, hogy kell csinálni, és minél többször gyakorolja, annál jobban megy. A negatív viselkedéssel ugyanez a helyzet, konzerválja a reakciókat és az egyén minden kapcsolatában ehhez nyúl. Az iskolákban tartott tréningeken sok elfojtott agresszió került felszínre, amely nyomasztotta a diákokat. Ám ha ezeket rendszeresen, játékkal, módszeresen sikerül feloldani, az jó hatással van az egyén pszichéjére és az egész osztályközösségre.

Az első lépés

– Amikor egy gyerekre rászállnak a többiek, a helyzetet nem lehet szemtől szemben kezelni – mondja a szakember, aki szerint az első teendő a fő hangadó, a tettes meggyengítése a holdudvar leválasztásával. Ezzel együtt meg kell erősíteni az áldozatot és olyan képességeket tanítani neki, amivel ki tud törni a szerepből. A zaklatás, megfélemlítés motorja lényegében a félelem attól, hogy ha valaki nem a tettes mellé áll, célponttá válhat. Ezért kell a csendes többséget lehámozni és biztosítani arról, hogy nem lesz bántódásuk. Mindeközben a tettes nem szégyenülhet meg, mert az csak olaj lenne a tűzre és újra agresszivitásra késztetné. Tartós megoldást az jelent, ha tettesnek és áldozatnak egyaránt fejlesztjük az önbizalmát, az empátiáját, a kommunikációs és konfliktuskezelő képességét.