A betegen nem lehet spórolni – A győri kórház főigazgatója számolt be az elmúlt öt évről

Minden kórház húsba vágó kérdését feszegette: az adósságcsapda elől lehet-e úgy kitérni, hogy se a betegellátás, se a gyógyítók érdeke ne sérüljön? A válasz az: nehezen.

Több mint 1,3 millió ember ellátásáért felel a régió vezető intézményeként a Petz Aladár oktatókórház, s ahogy a főigazgató fogalmazott az elmúlt öt évet átfogó beszámolójában, „egyetlen beteget sem küldünk el”, akkor sem, ha őket mondjuk Nagykanizsáról hozza a mentő.

Az tény, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a betegforgalom, tehát egyre több pácienst látott el a győri Petz: 2011 és 2019 között egyaránt 28 és fél százalékkal nőtt a fekvő- és a járóbeteg-ellátás száma. A műtéteknél a 2011-es 27.569 operációszám mára 36 ezer fölé ugrott.

Mindez nyilván munkaórákra is átfordítható, s Tamás László János itt jegyezte meg, hogy bár a költségvetésük 50 százalékát a bérek kifizetése jelenti (van kórház, ahol ez az arány 85 százalék), de még mindig úgy igaz a mondás, hogy a kollégák és a munkatársak „magas szintű intézményben dolgoznak viszonylag alacsony bérért”. Konkrét példa is szerepelt az anyagban: a pénzügyi, számviteli, logisztikai feladatokat ellátók átlag havi jövedelme náluk 2018. szeptember 1-jén bruttó 174 ezer forint volt (kiegészítésekkel 222 ezer); a megyében ezzel szemben az átlagfizetés ugyanezen a területen 291 ezer.

A főigazgató hangsúlyozta ugyan, hogy a túlórákkal (sokszor akár heti 60-70 órát vállalva) valamivel többet lehet keresni a gyógyító területen, de ez felőrli a dolgozók erejét. Nincs varázslat: költségcsökkentést úgy lehet elérni, ha a környező intézményeknél jelentősen alacsonyabb bérszínvonalat tartanak. Marad a béralku házon belül.

„Ha takarékosság terén sanyargattuk is a kollégákat, a beteget soha”, szögezte le, ami szintén visszatérő, sarkalatos pont volt a beszámolóban. Vagyis a Petz-kórházban az elmúlt években úgy csökkentették az adósságállományt nullára, hogy a betegellátás biztonsága nem sérülhetett. Nem jutott pénz a kórházi épület állagmegóvására, karbantartásra – ezen a területen kellett leginkább megfogni a forintokat -, s a bérfejlesztésekkel is addig mentek el, hogy a működéshez elengedhetetlen létszámot biztosítani tudják. A szakápolói létszámnál így is kritikus lesz néhány éven belül a helyzet, s most sem könnyű.

Összességében ugyanakkor egy gazdaságilag stabil intézményről beszélt a főigazgató, amely a legmodernebb technológiáknak is kinyitja a kaput – addig, ameddig teheti. Teljesen kitárni az ajtót a világon sehol nem lehet, mert egy pillanat alatt elszállna a nullszaldó.

Az előadás részletire később még bővebben kitérünk, kisebb szócsata a fideszes megyei elnök és a dk-s képviselő között alakult ki (hogy melyik kormányciklus bánt kegyesebben az egészségüggyel); az igazgató igyekezett az egészségpolitikát mellőzve a szakmai, működési feltételeket bemutatni.

A megyei közgyűlés ezt követően még olyan témákat, napirendi pontokat tárgyalt, amelyek egy része már a következő ciklusba nyúlik át, Németh Zoltán megyei elnök úgy fogalmazott, a „folytonosság jegyében”.