2024.09.02. 07:00
Ködös az elmeállapot a drogoktól - Gyermekpszichiáterrel beszélgettünk a mosonmagyaróvári késelés kapcsán
Többféle kábítószert is találtak a múlt hétvégén két családtagját és két idegent megkéselő 19 éves mosonmagyaróvári lány szervezetében. Egyre több részlet derül ki az ügyről: megfigyelését elmeorvos folytatja. A témában dr. Schultz Erika gyermek és ifjúság pszichiáterrel beszélgettünk.
Drogokkal élt a mosonmagyaróvári késes ámokfutó.
Fotó: Molcsányi Máté
– A probléma gyökerét a kicsi gyermekkorba kell visszavezetnünk. A hasonló esetekben fontos, hogy mennyire nőnek fel érzelmi biztonságban, fizikai és érzelmi szükségleteit mennyire elégíti ki a szűk család, vagy egy bántalmazott, elhanyagolt és mellőzött gyermek. Sérülést okoz, ha elhagyja az édesanyja, mert ez az eltaszítottság érzésével társul, azt érzi, hogy nem kellett. A ráfigyelés, szeretet hiányában csapódni próbál, gyakran nem jó társasághoz, és a drogokban keres menekülést. A kábítószer pedig jó érzést ad, pótol valamit – hangsúlyozza a szakember, akinek több évtizedes pályája során maga a drogfogyasztás, annak a körei is sokat változtak. Mint elmondta, eleinte a szipuzás volt a jellemző, szegényebb gyermekek körében, akiknél nem volt meleg családi környezet. A drogok pedig már a jobb anyagi helyzetben lévő családokban is megjelennek, ahol nincs idő a kiskorúra, odafordulást nem kap.
– A fiataloknál a kábítószerhasználat zavart, ködös elmeállapotot, téves eszméket indukál. Konfliktusba kerülnek a családdal, pénz követelnek újra és újra, veszekednek, agresszívvé válnak, támadják környezetüket. Vizsgálni kell, hogy a droghasználat vagy elmebetegség váltotta ki ezt a viselkedést – mutatott rá a pszichoterapeuta.
Dr. Schultz Erika szerint egy rendszerben kell gondolkodni és egy rendszernek is kell segíteni. A pszichiáter egy tünetegyüttest kezel, diagnosztizál. Sokaknak van felelőssége, hogy hasonló tragédia ne történhessen. A támogató család az alapja, de ennek hiányában a környezet szerepe is fontos, az iskoláé, munkahelyé, ismerősöké, szomszédoké.
– Elsősorban a családnak kell segítséget kérnie, ha látják, baj van a gyermekkel. Sajnos gyakran szégyellik vagy éppen nem érdekli őket, nem veszik komolyan a problémát. Jelzést adhat egy szomszéd, ha iskolaköteles, az intézmény, egy gyermekorvos, ha látja a kiskorú elhanyagoltságát. Ha életveszélyes állapotba kerül, a sürgősségi osztályra viszik, egyébként a családsegítő központban a DrogPont munkatársai, addiktológus, pszichológus vagy szociális munkás tud segíteni – javasolta a doktornő.
– Nagyon pesszimista vagyok: egyre inkább szűkülnek a társas kapcsolataink, és ezt a Covid tovább erősítette. Még az egymás mellett ülő családtagok, barátok is gyakran a telefonjukat nyomkodják, nem egymással kommunikálnak. A kicsik is ezt látják szüleiktől, ezért is javasoljuk a minél kevesebb kütyű használatot. Ugyanis az elidegenedésnek hosszú távon beláthatatlan következményei lesznek – osztotta meg velünk a szakember.