Mi lenne, ha...

Lobog a negyedik gyertyaláng. A keresztyén egyházi naptár szerinti adventi időszakot éljük. Ki-ki hite, meggyő­ződése szerint készül testben és lélekben köszönteni a Megváltó születését, vagy csak a karácsonyi hangulatban élvezni a családi együttlétet, az év végi nyugalmat.

A bevásárlási őrülettől eltekintve ránk ereszkedik egy várakozással teli lazulás, menekülünk a napi gondok elől, talán ösztönösen békésebbek, türelmesebbek, együtt­érzőbbek vagyunk egymás iránt. Még a vérzivatarokban, a lövészárkok sarában is hallgattak a fegyverek karácsonykor. Mindenki a szeretteire gondolt, és talán arra is, hogy a lövészárok túloldalán, az ellenünk fenekedőknek is vannak hátrahagyott szeretteik.

Mai életünkben is vannak valós és képletes lövészárkok, ahonnan látható és láthatatlan fegyverekből árad a kártékony tűz. Sebeket ejtünk és sebeket kapunk – sokszor hamis célokért –, közérdeknek álcázott gyarló emberi indíttatásból.

Mi lenne, ha a XI. század után a XXI. században is létrejönne egy „újragondolt” Treuga Dei, az Isten-béke, amely emberi fennmaradásunk érdekében, térben és időben lefogná a fegyvert fogó kezet. Hogy ez illúzió, mert a nagyhatalmak irányítói vagy a lokális vezérek erre sosem lesznek hajlandók? Erre a Krisztus születése és a gyarló ember bűneit megváltó kereszthalála sincs hatással?

Meglehet. Ők majd – ha előbb nem – a „Dies irae” alkalmával felelnek tetteikért.

Azonban mi is mindannyian felelősek vagyunk napi bűneinkért és mások bűneinek eltűréséért. Életünk alakulásáért magunk is sokat tehetünk. Kezdjük azzal, hogy átmentjük mindennapjainkra az adventi négy hét várakozással teli, egymásra figyelő békéjét. Legyen egész évben Advent! Ámen.