2021.06.08. 07:15
A speci titok nyomában – régi győri családi história a legendás kekszgyárból
Lassan felnő egy generáció, amely legfeljebb szülei, nagyszülei elbeszélései alapján ismeri az egykori győri kekszgyárat. A vaníliás kekszillat, amely Szigetből szállt a magasba, de a Belvárosban és Újvárosban is éreztük, 130 esztendőn át volt városunk védjegye. Mostani írásunkban az édességüzemben dolgozó három Specziál-testvér történetét lapozzuk fel.
20210603 Győr A Specziál név nyomában képen: Specziál Lászlóné Magdi Fotó: Huszár Gábor HG Kisalföld
Forrás: Huszár Gábor
Fotó: Huszár Gábor
„Imádta a szakmáját”
„Mint a rossz pénzt, úgy ismerték az apósomat Szigetben! Nagyon jó ember volt, a családja mellett a cukrászmesterség volt a mindene. Otthon is folyamatosan kísérletezett az édességekkel, s azon gondolkozott, hogy a gyártásukat miként valósíthatja meg üzemi keretek között. Imádta a szakmáját” – kezdte Specziálné Hulman Magdolna.
Galéria a második világháború előtti Koestlin termékek receptjeiről, kekszrajzokról
Kérjenek kakaós „specit”
A győri tanítónő négy évtizeden át vezette be a kisiskolásokat az olvasás és az írás rejtelmeibe, a férjének édesapja a legendás Specziál testvér egyike volt. A hét testvér közül hárman – Ernő, János és Géza – keresték a kenyerüket évtizedeken át a Koestlin-, majd a második világégést követően a Győri Keksz- és Ostyagyárban.
Ígérjük, hamarosan folytatjuk a Specziál testvérek történetét, ám ezen a ponton emeljük ki a „speciál” és a „speci” kifejezést, amelyek kizárólag Győrben egyenlők sokunk kedvenc édességével, a nápolyival. Hogy ez mennyire így van, érdemes tesztelni nyaraláskor: strandoljanak a Balaton partján, vagy járják az erdőket a Mátrában, kérjenek kakaós „specit” az eladóktól a boltban. A kívánság borítékolhatóan magyarázatra szorul majd.
Családi elbeszélések
„Amikor kezdő tanító voltam, gyakran összejártunk a kollégákkal. Pedagóguskörökben már a hatvanas évek elején úgy beszéltek a Specziál testvérekről, mint a nápolyi győri névadóiról. Az biztos, hogy Géza grafikusként az édességek csomagolásával foglalkozott, János vezette az ostyaosztályt, míg az apósom, Ernő a cukorkaosztályt.
Ez azonban ne tévesszen meg senkit: ő kísérletezett sokat az édességekkel a szabadidejében is. A családi elbeszélések szerint ő találta ki, hogy vágjanak ostyaszeleteket is azzal a géppel, amellyel eredetileg csak ostyatortákat készítettek” – mesélte a győri nyugdíjas.
Színes repertoár
Ha valaki óvatlanul azt gondolná, hogy megfejtettük a győri „speci” titkát, kénytelenek vagyunk árnyalni a képet. Az ominózus masina, amellyel előbb ostyatortát, majd Specziál Ernő javaslatára ostyaszeleteket is gyártani kezdtek, Csehországból érkezett Győrbe. Kicsi a világ: a cseh édesipari berendezés márkája Spezial volt.
A legvalószínűbb forgatókönyv tehát az, hogy az ötletgazda és a gép neve együtt indult olyan hódítóútra, amely napjainkig ér. Búcsúzóul Specziál Lászlóné Magdolna megmutatta azt a kiskönyvet, amelybe apósa receptjeit, ötleteit jegyezte fel, a családi ereklyében korabeli árjegyzék is látható. Egy biztos: mai szemmel nézve is elképesztően színes volt a repertoárja a győri Koestlin-gyárnak a ’30-as, ’40-es években.
Utolsó kekszeskarton
Tizennégy éve, 2007. június 2-án gördültek le az utolsó, Győrben sütött kekszek a gyártósorról. A legendás üzem „haláltusája” ezt követően még több mint két évig tartott, majd 2009 utolsó heteiben lakatolták le végleg az ikonikus gyárkaput.
