Elvesztél, elvesztem... Híres szerelmesek levelei a győri könyvtár új videósorozatában

Horváth Sándor Domonkos, a könyvtár igazgatója elmondta, hogy a vírushelyzet miatt be kellett zárni a könyvtárakat, ezért a virtuális szolgáltatásaikra helyezték át a hangsúlyt, azokat erősítették. A Győri Nemzeti Színház négy színművészét, – Kiss Tündét, Sík Fridát, Jáger Andrást és Posonyi Takács Lászlót – kérték fel, hogy kortárs- és klasszikus szerzők műveit olvassák fel. A Pegazus online címen futó sorozatban naponta tették közzé a könyvtár Facebook oldalán a verseket, novellákat. Ebből született meg Posonyi Takács László ötlete alapján az érettségihez kapcsolódó Ne parázz! MAGYARázz! sorozat, amelyben – a home office és digitális oktatással sújtott diákok – az irodalomról másképp hallhattak a színművész előadásában, és egészíthették ki az órákon tanultakat. Ezt a sorozatot egy újabb követte: híres szerelmesek leveleiből szerkesztett és rendezett négy kisfilmet Posonyi Takács László. Ezekben a vizuális tartalom, a filmművészet és az irodalom együtt jelenik meg. “Azt gondolom, hogy szenzációsan sikerült” – fűzte hozzá az igazgató.

A filmek ötletgazdáját, rendezőjét, producerét és mindenesét, Posonyi Takács Lászlót arra kértük, meséljen arról, milyen út vezetett az ötlettől idáig.

- Mi szülte ennek a sorozatnak az ötletét?

- Akkor, amikor a színházban leálltak a próbák, elmaradtak az előadások, akkor az első kétségbeesés után jött az az érzés, hogy valamit csinálni kell. Először elkezdtem “ökörködni”, amit aztán a saját YouTube csatornámon osztottam meg. Ezt követően Horváth Sándor Domonkos felkérésére részt vettem a Pegazus online sorozatban, amivel beindult a henger. A ne parázz! Magyarázz ötlete a Sulitúrákból született, amivel már tíz éve járom az iskolákat. Ez az összeállítás pedig arra a helyzetre reflektál, amelybe a vírusveszély miatt érzelmileg kerültünk.

- Miért szerelmes levelek?

- Azt látom magam körül, és hallom a hírekből, hogy most azzal, hogy ennyire beszorultak az emberek az otthonaikba, mentálisan elfáradtak, felerősödtek a konfliktusok is. Azt éreztem, hogy ez a helyzet nagyon hasonlít arra, amit egy érett ember megél a szerelemben. Azt, amikor az ember egyedül is van, meg nem is. Próbáltam erre reflektálva egy olyan témát keresni, ami nem szájbarágósan, de mégis kapcsolódik ehhez az érzelmi állapothoz. Úgy éreztem, a szerelmes levelek szövegein keresztül tudom elmondani azt, amin – érzésem szerint – most mindannyian keresztül megyünk. “Sár és Gyűlölet van az alján / minden csillogó, nagy szerelemnek.” – írta Radnóti a Szakítottunk című költeményében, bennem is valami hasonló fogalmazódott meg, és úgy érzem, nagyon rímel a jelenlegi állapotunkra.

- Ebben a sorozatban nem egyszerűen felolvassák, vagy eljátsszák a levelek tartalmát, hanem ezek a kisfilmek a szövegből áradó érzelmekből kiindulva, a levelek hangulatát fogalmazzák át mozgóképekké. Honnét jött az ötlet ehhez a koncepcióhoz?

Már több mint tíz éve “kötelező” program számomra, hogy januárban, amikor kijön a szűkített Oscar-jelölés, a fiammal mindent megnézünk, köztük a rövidfilmes szekciót is. Ezek a filmek óriási hatással voltak rám. Így jött a gondolat, hogy olyan kisfilmet forgassunk, ami totálisan más, mint ami a szövegben elhangzik. Arra törekedtem, hogy a végeredmény az ne történetmesélés legyen. A fejemben nagyon pontosan megjelent a teljes film látvánnyal, hanggal együtt már akkor, amikor belevágtam.

- Kik azok a híres szerelmesek, akiknek feldolgozta a leveleit?

- Az első részben József Attila és Vágó Márta, a másodikban Móricz Zsigmond, és szeretője Magos Olga, a harmadikban Ady Endre és Brüll Adél, a negyedikben pedig Jászai Mari és férje, Kassai Vidor levelezéséből válogattam. Mindegyik részre igaz, hogy a szerelmi történeteik elején és annak végén született írásokat használtam fel, filmenként négy-öt levélből hangzanak el részletek.

- Mennyi idő alatt készültek el az epizódok?

- Tisztán harminc-negyven óra munka van egy-egy részben. Az első lépés az volt, hogy Nagy Grétával felmondtuk a szöveget, Abdai Bálinttal alá tettük a visszhangot és a zenét, majd ezt az eltervezett öt perc körüli hosszúságúra vágtuk. Amikor ez megvolt, az adott rész két szereplői ezt meghallgatták és megbeszéltük a koncepciót. Soha nem mondtam el előre, hogy mi lesz a film sztorija, hanem a helyszínen instruáltam őket. Tulajdonképpen fogalmuk sem volt arról, hogy mi lesz ennek az egésznek a végeredménye. Ezt követően jött az a sokórás munka, amikor a hanggal összevágjuk a képet.

- Kikkel dolgozott a filmeken?

- A már említett Abdai Bálint volt az operatőr – és a vágást is ő végezte -, aki hangosítóként dolgozik a színházban, és elképesztő tehetséges fiú. Vele már fél szavakból is értjük egymást. A színészek – Kurucz Dániel, Nagy Gréta, Fejszés Attila, Mihályi Orsolya, Jáger András és jómagam – mellett Kohán Lili táncos és a színház énekkarából Sashalmi Ágnes szerepelnek a filmekben. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy első szóra elvállalták és nagyon szívesen és lelkesen vettek részt a munkában. Nem utolsó sorban meg kell említeni Horváth Sándor Domonkos igazgató urat is, akinek a nyitottsága, támogatása nélkül semmi sem jöhetett volna létre.

- Lesz folytatás?

- Ötletek, tervek vannak.

Nézze meg a sorozat első részét, a következőket pedig keresse a könyvtár Facebook oldalán!