A Régi Győr szerkesztőjét kérdeztük időutazásról, lokálpatriotizmusról, Pro Urbe-díjról

Baráti Pro Urbe-díj után igazi

„Volt meglepetés?” – kérdeztük a Pro Urbe díjról. „Soha nem gondoltam, hogy ilyen rangos kitüntetést vehetek át azért, mert szívesen foglalkozom a hobbimmal. Már diákként nem csupán Hobó és Nagy Feró plakátja volt a szobám falán, hanem a régi győri vár rajza. Mindig szerettem a szülővárosom, mindig tiszteltem a múltat. Van amúgy egy érdekes történetem a Pro Urbe díjról.

Pár éve a Régi Győr kedvelői felterjesztettek a díjra a városházán, ám nem jártak sikerrel. Ezt követően kimentek az ETO Park melletti bolhapiacra és régi Pro Urbe érmet vettek. Március 15-én a díszdobozba csomagolt díjjal leptek meg a lakásomon. A mai napig mosolyt csal az arcomra, ahogy átadták a kitüntetést” – mondta Kozma Endre, aki három éve „Az év embere” díjat is megkapta lapunktól.

Intézmény lett a Facebookon

Nyilván minden díj szubjektív, véleményműfajról van szó, de Kozma Endre értékőrző tevékenysége mellett tények tanúskodnak. Bár a Régi Győrt nem ő, hanem jóbarátja kezdte – akinek személyét saját kérésére a mai napig inkognitó őrzi –, Endre alakította kitartó munkával országosan (el)ismert, múltidéző „intézménnyé”.

A Facebookon több mint 37 ezren követik a Régi Győrt, több tízezer kép között válogathatnak a történelem szerelmesei. A régi Győrnek hivatalos weboldala is van. Utóbbi „fronton” napi szinten, hétfőtől péntekig legalább egy írást közöl Kozma Endre a város történetéből. A legnépszerűbb témákat a hetvenes-nyolcvanas évek adják – amely évtizedekre a legtöbben emlékeznek –, de a két világháború közötti fotók is sok kattintást hoznak. Endre a szabadideje jelentős részét könyvtárban, levéltárban kutatómunkával tölti.

Napi két fotó, estére elemző írás

„Mondtam, ez a hobbim. Egyáltalán nem terhel sem az, amikor utánajárok egy történet, épület sorsának, sem az, amikor írok róluk. A napi rutin, hogy két fotót posztolok Győrről a Facebookon, este pedig jelenik az elemző írás. Mindig igyekszem raktározni anyagokat. Most április elejéig jól állunk, így nekem is van lehetőségem néha utazni vagy az adott témába mélyebben elmerülni.

Szerencsére még mindig annyi képet kapok a győriektől, hogy egyelőre a ’90-es évek, a 2000-es évek eleje nem rúghat labdába az oldalon. Mivel a tagok száma emelkedik, arra akad példa, hogy korábban osztott pillanatfelvételt újra előveszek, hogy a nemrég csatlakozottak is lássák” – hallottuk Endrétől, aki köszönetet mond családjának, hogy türelemmel és megértéssel támogatják a múltidézésben.

Kritikus hang

„Kedvenc városrész Győrben?” – kérdeztük. „Egész Győrt szeretem. Városnegyedenként is tematizálom a fotókat, hogy az adyvárosiaktól kezdve a szabadhegyieken át mindenki megtalálja, ami számára a legkedvesebb” – hangzott a válasz.

„A lokálpatriótákra gyakran jellemző, hogy féltik a városukat és kritikus hangot adnak a nemtetszésüknek. Ha jól tudom, önnel is volt így?” – vetettük fel. „Nem értettem egyet azzal, hogy a Dunakapu tér alatti várat betonszarkofágba öntötték. Ezt sokan tudják rólam. Anno békés demonstráción is részt vettem ez ügyben. Kár, hogy nem sikerült eredményt elérni, többet érdemelt volna a győri vár ennél” – hallottuk.

Időutazás fényképezőgéppel

„Ha lenne lehetőség időutazásra, Győr melyik korszakába repülne? vissza” – dobtuk fel végszóra. „Minden évtizedet végigfotóznék digitális kamerával. Nem tudjuk, milyen volt pontosan a középkori vár Győrben (a Dunakapu tér alatti vár elődjéről van szó – a szerk.), sejtéseink vannak róla. Érdekel, milyen lehetett az egykori KIOSZK épülete a Radó-szigeten vagy a Torkos-kastély Révfaluban.

Ezeket nézném meg először, ha időutazásra hívnának. Ha lesz esélyem erre, ígérem, sok-sok fotóval térek vissza” – búcsúzott Kozma Endre.