2024.11.09. 07:00
Hétvégi tűnődések (2024/11-09.)
„Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak.” (Mk. 12/38-44)
Illusztráció
Forrás: Shutterstock
Fotó: valuemike
Jézus óva intette tanítványait a farizeusi képmutatástól. Miközben magukat kikezdhetetlenül „szentnek” hitték és kínosan ügyeltek a törvény betűjének megtartására, addig minden lelkiismeret-furdalás nélkül keserítették meg sokak életét. Nem csak a tudományukra voltak büszkék, de anyagiakban is bővelkedtek. Az egyszerűséget, alázatosságot csupán másoktól követelték meg. Így aztán cseppet sem kell azon csodálkozni, hogy ez a fajta képmutatás vagy sokszínűség nagy visszatetszést váltott ki az „egyszerű” hívő emberek körében.
Sajnos ez a mentalitás azóta sem kopott ki közös dolgainkból, sőt, időről időre megerősödik, s átjárja az élet minden területét. A tudás – és bizonyos hatalom - lehet nagyon értékes, de fennáll annak a veszélye is, hogy elbizakodottá teszi birtokosát.
Gyakorta kénytelenek vagyunk megtapasztalni hova vezet a farizeusi „jóság” vagy „tisztesség”. Mintha halványulna a lelkiismeret, s az egeket ostromolná az elbizakodottság. A ma farizeusai is meg vannak róla győződve, hogy munkájukat („hivatásukat”) a lehető legtökéletesebben végzik: pótolhatatlanok, azaz ők a legjobbak, miközben lábuk nyomán lassan már a fű sem terem. Határozott és arcátlan ellentámadásaikkal – látszólag - minden balul sikerült helyzetből kimásznak, sőt, azt, aki pusztító ténykedésükre hívja fel a figyelmet végül bűnbakká is kikiálthatják. Tulajdonképpen ezek elődeiről mondta Jézus: „Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.”
A kiegyensúlyozott lelkiismeret mindenkor megóv a szélsőségektől, megtart a tisztesség és alázat keskeny, de biztos útján. A rendszeres lelkiismeret vizsgálat időben jelzi az esetleges korrekció szükségességét. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, s nem vonja le a konzekvenciákat, az óhatatlanul a belső szürkeség, a csupán látszatdolgok felé halad. Így viszont hosszú távon a felelősségteljesség, végső soron a hitelesség kerül komoly veszélybe.
A bölcs ember okul botlásaiból, igyekszik kétszer nem elkövetni ugyanazt a hibát. Ha viszont erre képtelen, célszerű belátnia, hogy bizonyos feladatokra csak korlátozottan vagy sehogy sem alkalmas. A farizeusok többsége viszont erre mindig is képtelennek bizonyul(t)…