2 órája
Így segítse gyermekét a halál megértésében – Szakértő válaszol
A halált felnőttként sem egyszerű elfogadni, feldolgozni, gyerekként pedig pláne szorongást, félelmeket válthat ki. Hogyan tudunk szülőként segíteni? Remete Csanád gyermek és ifjúsági klinikai szakpszichológusjelölt adott a Kisalföld olvasóinak kézzel fogható tanácsokat, ajánlott meséket a halál nehéz témájában.
– A gyerekek milyen életkorban kezdenek az elmúlás gondolatával foglalkozni?
– A halál fogalma óvodáskor vége felé, 4-5 évesen kezd a gyerekekben megfogalmazódni. Fontosnak tartom kiemelni, hogy alapvetően az a cél, hogy gyerekek valóságos, őszinte, de koruknak megfelelő képet kapjanak a halálról.
Fotó: Csapó Balázs
– Ezt szülőként hogyan segíthetjük?
– Használjunk egyszerű, a gyerekek számára is világos nyelvezetet, és ne féljünk kifejezni a saját érzéseinket is. A gyászhoz tartozó nehéz érzésekhez a sírás is hozzá tartozik, így ezt nem kell a gyermekek elől titkolni, viszont oda kell figyelni, hogy ne árasszuk el őket érzelmileg. Ez segít a gyereknek megérteni a helyzetet és kialakítani a saját érzelmi repertoárját. A halottak napja is egyfajta lehetőség arra, hogy segíthessünk megérteni a gyerekek számára, mit jelent az elmúlás.
Ellátogatni oda, ahol az élet véget ért, beszélni az elhunytról, gyertyát gyújtani, emlékezni, mind segítségünkre vannak abban, hogy a kisgyerek megértse az élet és a halál fogalmát.
– Halottak napja egy évben csak egyszer van, de a mindennapjainknak része az elmúlás. Hogyan tudunk a hétköznapokban jó szülők lenni ezen a téren?
– Úgy gondolom, a gyerekeket a mesék révén tudjuk megfogni. Manapság a szülők túlféltik a gyerekeket, meg akarják őket óvni a szomorúságtól, ez a fajta hozzáállás a mai meséken, rajzfilmeken is megfigyelhető. Az a tapasztalatom, hogy tabusítják a halált, így a régi mesék lehetnek segítségünkre.
– Milyen meséket ajánl a halál megértéséhez?
– A régi rajzfilmek, hiába tűnnek rémisztőnek, erre tökéletesek. Gondoljunk csak a Grimm mesékre, ahol sokszor egészen nyers módon ábrázolják az életet, halált. Az Oroszlánkirály című Disney mesében, ahol a főszereplő apja hal meg tragikus körülmények között, jó alapot adhat a további beszélgetésre a gyermekünkkel. Ebbe a történetbe ráadásul plusz csavart is beletettek: alapvetés a mesékben, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz a méltó büntetését, az Oroszlánkirályban azonban szerethető karakter távozik. Pont, mint az életben, ahol a halál nemcsak a rosszak büntetése. Szívből ajánlom továbbá a János vitézt is, ahol a címadó főszereplő szerelme, Iluska hal meg: a férfi fájdalma a sírnál, majd akár a Mennyország metaforájaként értelmezhető Tündérország, kiválóan szemlélteti az elmúlást.
– Problémát okozhat az Ön által említett túlféltés? Hogy meg akarjuk óvni a gyerekünket a szomorúságtól?
– A gyász, a szomorúság ugyanúgy az érzelmi repertoárunk része, mint az öröm. Ha nem éli meg a gyermek a szomorúságot, nem tudja integrálni a mély érzelmeket.
Úgy tud beépülni az érzelmi repertoárba, ha megéli a gyerek, és átbeszéljük – akár sokszor – a kérdéseit.
– Mik azok a jelek, amikből észrevehetjük, hogy a gyerekünk elakadt a megértésben, a gyászfeldolgozásban?
– Minden gyerek más, így másként reagál a gyászra is. Sokszor előfordulhat közeli hozzátartozó halála után, hogy a gyerek csak hetekkel később kezd el reagálni, ez az úgynevezett késleltetett gyászreakció. Ilyenkor az egyik leggyakoribb tünet a sírás, a rémálmok. Bátorítsuk őket, hogy meséljenek az érzéseikről, és tudatosítsuk bennük, hogy mindezeket megélhetik, mert a szüleik támogatják őket.
– Nagyon megosztó téma manapság a kisgyerekek részvétele a temetéseken. Mit tanácsol?
– Fontos a fent említett túlféltés leküzdése a szülő részéről. A temetés a halált lezáró szertartás, így a gyerek számára is segíti a megértést, még akkor is, ha rendkívül szomorú esemény, és éppen ezért szeretnék megkímélni. Ugyanakkor nem jelenthetem ki, hogy mindig, minden körülmények között érdemes a temetésen részt venni a kicsiknek, a gyerek érzelmi hozzáállása a döntő.
– Hogyan tudjuk felkészíteni a gyerekeket egy közeli hozzátartozó temetésére?
– Mondjuk el neki, hogy mi várható a temetésen, mire készüljön: fekete ruhában lesz mindenki, sokan fognak sírni, mondjuk el, hova kerül a koporsó… Meséljünk arról, hogy mi történik, miért gyűlnek össze az emberek. Ha kérdése van a gyereknek, válaszoljunk őszintén, ne tabusítsuk a halált. A pszichológia egyik alapelve szerint, arra a kérdésre, amit feltett a gyerek, készen áll annak válaszaira is.
– Létezik olyan szülő, aki a fentieket jól tudja csinálni?
– Nem kell tökéletes szülőnek lenni, mindannyian hibázunk. Szeretném hangsúlyozni: nem tökéletes családot kell kreálni, hanem olyan családi környezet teremteni, ahol szeretet uralkodik és azt érzi a gyermek, hogy az érzéseit biztonságosan megélheti.
