Életet szerelt az 50 éves ZiL-be - Brennbergbányán kapta vissza egykori fényét a "régi vas" + Fotók

Ötvenéves, rövid platós, V8-as, kék-fehér ZiL-t újított fel a brennbergbányai Mosonyi Zoltán. Azt mondja, ez az egyik legszebb teherautó, ezzel épült Paks és szinte az összes szocialista lakótelep. Szerették a sofőrök, különösen a billencs változatát, mert fürge volt és kis helyen be tudott fordulni. A hazai Csepel típusok mellett ezek voltak a magyar utak nehézfiúi, igen sokan gondolnak rá nosztalgiával ma is. Négy évébe telt a felújítás, „atomjaira” szedte szét a „régi vasat”. Az eredmény magáért beszél. 

A Zil a magyar utak nehézfiúi közé tartozott

- Szerintem ez az egyik legszebb, legszerethetőbb teherautó, gyerekkorom óta csodálattal néztem. Ezzel épült Paks és szinte az összes szocialista lakótelep, a soproni Jereván is, hozzátartozott a városképhez. Szerették a sofőrök, különösen a billencs változatát, mert fürge volt és brutálisan kis helyen be tudott fordulni. Ott van a bivalyerős, hatliteres benzines motorja, amiről szokás azt mondani: "a V8, a pokolban is V8". 150 lóerőt termel, nagyjából 50 litert fogyaszt és óránként 60-80 kilométerre képes, kicsit meghúzatva újkorában akár 90-ig is felment - mondja Mosonyi Zoltán, aki négy évig szerelte, kalapálta, simogatta a gépcsodát. Hozzáteszi, a hazai Csepel típusok mellett ezek voltak a magyar utak nehézfiúi.  Igen sokan gondolnak rá nosztalgiával ma is. A Régi Vasak Klub Facebook-csoportba feltöltött fotóit pár nap alatt, több mint 36 ezren kedvelték és több mint ezer pozitív hozzászólást kapott.

- A most elkészült ZiL a hetvenes években készült, jelenleg 54 éves. A kuriózuma, hogy az eredeti, benzines motorral vettem, nem rondították el a dízeles változattal - magyarázza Zoltán, aki őszintén bevallja, fogalma sincs, hány kilométert futott a billencs. Egy szocialista vállalat használta egykor, hozzá már közvetítőkön keresztül jutott. Egy kevés kilométeres, katonai eredetű "donort" talált hozzá Pannonhalmán, ami földi üzemanyag tároló szivattyús kocsija volt. Háború esetén ez pumpálta volna a rejtett tárolókból a tankerekbe az üzemanyagot. Gyakorlatilag csak állt és várta a háborút, ezért kevés benne a kilométer. Karosszéria elemek és kopó alkatrészeket kerültek ki belőle.

S, hogy mi volt ebben a munkában a legnagyobb kihívás?  - Minden. Személyautó után az egész egy nagy kihívás volt. Atomjaira szedtem szét az autót - válaszolja Zoltán . 

- Minden egyes darab visszaköszön, amikor kimegyek a garázsba. Mindössze a fényezést és a kárpitozást bíztam másra. Rengeteg időt töltöttem a számítógép előtt a különböző "vasas" oldalakat böngészve alkatrész után. Sok mindent szereztem be katonai bontókból. Az utángyártott darabokkal vigyázni kell, néhány apróságot, mint például a lámpakapcsolót, vagy az indexburát, háromszor kellett megvennem, mert nem volt megfelelő a minőségük. Ráadásul az árak is folyamatosan emelkednek - sorolja a kihívásokat, amik valójában ennek az egész "régiautó mániának" a varázsát adják. 

Rabul ejtették a "régi vasak"

Zoltán azt mondja, egészen fiatalon ejtették rabul az öreg járművek. Egy autóbontó volt az első munkahelye, előbb tanulta meg szétszedni a kocsikat és csak utána összerakni. Sok típus megfordult a kezei között. Az első Trabija például kikerült Drezdába, előtte tíz évig járta vele a versenyeket, az összes lehetséges serleget begyűjtötte. Angela Merkel látogatásakor is ki volt állítva a Páneurópai Piknik Emlékparkban. Most is van egy Trabantja, amit bérbe lehet venni. Őriz egy Skoda 110 R Cupét, aminek kalandos felkutatásáról két éve a Kisalföld is beszámolt. Egy igazán ritkaságszámba menő VW Golf Countryt is szépen felújított, de ezeket csak hétvégi autónak használja, leginkább találkozókra jár vele. S hogy melyik a kedvence? Mindig az, amivel éppen elkészült - mondja. 

Mosonyi Zoltán a hétköznapokban daruzással foglalkozik, így munkába járáshoz egy egyszerű, dobozos kisteherautót hajt. A gondolataiban azonban mindig ott motoszkál a kihívás, egy újabb "régi vas", amit meg kellene szerezni és életet szerelni bele.