101 évet élt az ország Joli nénije

3 órája

Tizenhat éve hunyt el Rábatamási híres szülöttje, Jászai Joli néni

Jászai Joli néni ezer szállal kötődött és nagyon ragaszkodott szülőfalujához, Rábatamásihoz. Amíg egészsége engedte, rendszeresen járt haza, gyakran heteket töltött a család házában. Szerette a helyieket, akik büszkék voltak rá. Tizenhat évvel ezelőtt hunyt el az ország Joli nénije.

Cs. Kovács Attila

Forrás: nlc.hu

Fotó: Smagpix

Tizenhat évvel ezelőtt, 2004. szeptember 26-án hunyt el Jászai Joli, az ország Joli nénije, aki ezer szállal kötődött a Rábaközhöz, Rábatamásihoz. 101 éves volt. Jászai Joli 1907-ben született Rábatamásiban, a köztiszteletben álló Jászai pedagóguscsaládban. Nagynénje, édesapjának testvére volt Jászai Mari színésznő, édesapja pedig a falu tanítója. Szülőfalujának lakói, a rábatamásiak ma is kegyelettel és büszkén gondolnak rá és őrzik emlékét. Ahogy az egész Jászai családra is nagyon büszkék.

Jászai Jolit a rábatamásiak is felköszöntötték századik születésnapján. Fotó: Kisalföld archivum

Jászai Joli, amíg egészsége engedte, rendszeresen járt haza Rábatamásiba. Utoljára 100. születésnapján, amikor a helyiek is köszöntötték. Joli halála után Szabó István, Rábatamási akkori polgármestere úgy fogalmazott, hogy Joli nénivel  a falu és az ország nagy, színes egyénisége ment el. 

A dinasztia országosan ismert tagja, Joli néni községünk ingyenreklámja volt, hiszen bármerre járt idehaza vagy a világban, mindig büszkén hangoztatta, hogy hova való

- mondta akkor Szabó István. Nyaranta heteket töltött a községben. Olyankor bejárta az egész falut, beszélgetett a helyiekkel, mindenkihez volt kedves szava. 

Jászai Joli tehát századik születésnapján látogatott el utoljára szülőfalujába, 2007. májusában. Földijei köszöntötték, sok ajándékot kapott. A virágokon túl verseket, énekeket. 

Sokszor elmondtam már, a szívem szeretete ide húz, veletek vagyok éjjel-nappal. Áldjon meg benneteket a Szűzanya, éljetek boldogan

- köszönte meg Joli néni a megemlékezést akkor „övéinek”. 

Túl a hetvenen került színpadra, és hódította meg a közönséget

Joli néni szüleinek kilencedik gyermeke volt, édesapja kántortanító. 1950 és 2004 között Pécsett élt, utolsó éveiben a piliscsabai Nagyboldogasszony-ház lakója volt. Nyugdíjazásáig tanítónőként dolgozott, túl a hetvenen került színpadra. Előadói képességét és egyéni humorát Jászai Mari ászári szobrának avatóünnepségén a győri színház igazgatója, Bor József fedezte fel, aki szerepet kínált neki Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című darabjában. Fellépett aztán Veszprémben és több televíziós műsorban, illetve számos filmben is láthatta a közönség. Játszott a Szerelem első vérig, a Szerelem második vérig, a Csók, anyu, az Édes Emma, drága Böbe, a Napló apámnak, anyámnak, a Hetedik szoba és a Sztracsatella című alkotásokban is. Verseim címmel 1992-ben önálló kötete jelent meg. 

Egy régi kép. A fotó közepén Jászai Mari, a lábainál unokahúga, Jászai Joli.

 

Joli néni 1998. májusában interjút adott a Kisalföldnek, melyben külön is köszöntötte a rábatamásiakat:

Joli néni szeretetre tanít 

Hetvenen túl kezdődött a karrierje 

Sokan a Friderikusz-show-ban látták először nagy nyilvánosság előtt Jászai Joli nénit Mások már korábban észrevették a győri színpadon. Egyszerűsége, kedvessége, sugárzó szeretete felejthetetlen élményt nyújtott az egész országnak. Hálás lehet a sorsnak az, aki Joli nénivel személyesen találkozhat Kilencvenegy éves létére tökéletes szellemi és fizikai frissességnek örvend. 

- A szeretet, az egyszerűség és a közvetlenség, ami vonzza az embereket - kezdte a beszélgetést Joli néni. - Bárhol vagyok, körém gyűlnek az emberek. Régebben, amikor még metrón utaztam, odaültek a lábam elé és azt mondták, hogy ne zavarjam el őket. Hát tudok én ilyet tenni? Joli néni hetvenhét éves korában lett ismert színésznő. — 1984-ben kezdődött, amikor Jászai Mari néném (édesapám testvére) szoboravatása volt. Rengeteg ember vett részt a ceremónián: családtagok, művészek és más érdeklődő emberek. Előtte való éjszakán írtam egy verset, amit ezen az ünnepségen elmondtam: „Az élet vége felé őrültség leírni, amit elhibázott a lélek, az akarat, a vágy, ha nem teljesülhet, langyos hamu, ami visszamarad. Gyerekkorom, diákéveim apró kínpada volt az örömöm, néha szöveget is írtam magamnak, hogy legyen kedvemhez való szerepem. Egy lépés a dobogóra, ragyogtak rám a szemek, azt hittem, szárnyam nő s én repülhetek. Talán tombolhattam volna én is a nagy színpadon, talán állhattam volna magas királyi trónuson emelt fővel, büszkén, fenségesen a vérpadon, mint Jászai Mari néném. Az ő vére bennem is csorog, lehullottam a fényből és kis porszem vagyok, az üstökösöm engem itt hagyott. A lépcső alján ülök és nézem a viharzó bátrakat. Évtizedek óta a bátrakat és én csak égek, lángolok és felébredek. Álmom fényes csillaga lassan kialszik és soha nem tudja meg drága kis hazám, hogy égtem volna, hogy szikráztam volna az üstökös nagynéném lába nyomán.” Elmondhatatlan, hogy mi történt e szavalat után. A közönség és a Jászai rokonok felálltak. Sinkovits Imre odajött, fölkapott és azt mondta: „Joli, ez egyszerűen csodálatos.” Persze folytak a könnyeim, pedig nem panaszkodhattam. Kilencen kérték meg a kezemet, no nem azért voltam boldog. Belépett az életembe az a drága Horváth Jenő, aki az Esterházy hercegnél tevékenykedett mint gazdatiszt. Az ő húgát vette el az én bátyám. Ott megismert és soha többé nem ment el tőlem. Addig járt utánam, addig küldte a virágokat, amíg hozzá mentem feleségül. Százhárom éves lenne, ha élne. Ha újra kezdeném, akkor is őt választanám, és ezt mindig elmondom a sírjánál, mert imádott engem és az öt gyermekünket. Nem baj, hogy nem lettem akkor színész. Erről egyébként beszélget tem híres művészekkel és megállapítottuk közösen: lehet, hogy már nem élnék vagy nem lennék ilyen kiegyensúlyozott, vidám ember. Annak idején, amikor színész akartam lenni, édesanyám azt mondta: „Szenvedni fogsz, irigyeid lesznek, álmatlan éjszakáid, nem fogod bírni.” Így aztán férjhez mentem, aztán bejöttek az oroszok, az uram elveszítette az állását és nagyon nehéz időket éltünk. Odajött hozzám egy akkor még számomra ismeretlen férfi, és azt mondta: „Drága Jolika, én Bor József vagyok a győri Kisfaludy Színház igazgatója. Meghívom a színházamba egy remek szerepre.” Erre én félig megőrültem, elkezdtem ordítani és azt kérdeztem: „Drága direktorom, mikor, mivel és hová menjek?” Az is szóba került, hogy kellett-e Joli nénit tanítani, hogy mit csináljon a színpadon. A válasz így hangzott: - A csudát, ha nem tudtam valamit a szerepből, jobbat mondtam helyette. Valahogy az ember vérében van az egész színjáték. A jó Istennek nem győzök hálát adni, azért, hogy így szeretem az embereket, ők pedig rajongva néznek rám, mindenhova magukkal visznek, és ez csodálatos érzés. 

Azóta tizennégy filmszerepet is játszott... - Pontosan, megkerestek a rendezők, én meg igent mondtam. Ezek az idők is felejthetetlenek számomra. Volt rá példa, hogy odaadták a szerepet, olvassam el és csináljam meg. Az ő elmondásuk szerint jobban alakítottam, mint gondolták. Nagyon szerettem a rendezőimet, a legutolsó filmem a Sztracsatella volt. Kern András, a rendező egyszer csak odaállt elém és azt mondta a stáb előtt: „Joli néni, egy nagy kérésem van, engedje meg, hogy kopaszra vágjuk a haját.” Néztem elkerekedett szemekkel és mondtam neki: „Drága Andriskám, te nem vagy magadnál. Ezt a hatvan szál hajamat akarod leborotválni, amikor fél órákba kerül, míg a tükör előtt rendbe hozom?” Erre mondja Kern András: igen, mert neki nem egy elegáns nagyságára van szüksége, hanem egy öregasszonyra, aki totyogva tolja a zsemléket. Végül abban maradtunk, ha Kern levágatja nullás géppel a haját, akkor az enyémet is levághatják, így aztán egyikünké sem lett lenyírva. Külön fejezet kapcsolata Friderikusz Sándorral. — Ez egy érdekes dolog. Győrben volt egy premier, amikor Vitray Tarras leküldte Friderikuszt hozzám a színházba, hogy készítsen velem riportot, mert Tamás meg akar hívni a műsorába. Közel két órán át beszélgettünk. Vitray műsorában szerepeltem először úgy, hogy riporterrel együtt voltam a színpadon. Persze Vitray alig jutott szóhoz. Viszont Friderikusz a mai napig hangsúlyozza, hogy énmiattam lett híres, mert vitt engem mindenhová szerepelni, én meg mondtam, hogy együtt lettünk híresek. Végül adódott a kérdés: hogy él ma Joli néni? - Remekül, Pécsett élek az egyik gyermekemmel, nagyon aktívan. Egyébként öt gyermekem, tíz unokám és tizenkét dédunokám van. Hogy pihenésre jut-e ideje? - Majd a sírban lesz csak rá időm - hangzott a válasz -, ennél sokkal fontosabb dolgokat kell végezem: szerepelni, öregekhez járni, lemezbemutatókat tartani, szó szerint szórni a szeretetet. Képzelje el, megyek Pécsen az utcán, egy nagy szakállas férfi megszólít: „Joli néni, hadd csókoljam meg!” Kérdezem tőle: „Ki vagy?” Hát kiderül, hogy valamikor tanítottam. Egyébként külön örülök annak, hogy itt készült velem ez a beszélgetés, hiszen a szülőfalumban, Rábatamásiban biztosan nagy örömmel olvassák a riportot és ezúton üdvözlök minden kedves olvasót. 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában