Személyiségépítés

Mi kell a tehetség kibontakoztatásához? A csillagok szerencsés együttállása, persze. Na meg sok minden más. Kezdjük a klisékkel: szorgalom, kitartás, szenvedély... Egy intelligenciakutatótól hallottam, miszerint az, hogy melyik intézménybe jár tanuló, nem is annyira számít a kutatások szerint, mert a nagy tehetség úgyis érvényre jut. Ám tegyük hozzá: mégis lényeges, hogy a kötelező tananyag mellett milyen pluszértékekhez jut hozzá. Fontos a bátorítás, ez lehet persze szülői és iskolai is. Szinte minden jelentős élettörténetnél találunk egy pedagógust, akire a diák felnézhetett, aki példát mutatott, aki felkarolta. Mai számukban írunk a győri Kovács Margit-iskola az országban minden bizonnyal egyedülálló kezdeményezéséről, miszerint a felsősök egy helyi cirkusz művészeinek segítségével begyakoroltak mutatványokat, majd nagyközönség előtt is előadták. És, mint kiderült, ennek a tanrendben nem szereplő feladatnak megannyi jótékony hatása volt: összehozta a gyermekeket, közösséget épített, koncentrációt javított, sikerélményt adott. Egyre több iskolában próbálják követni a világ változását. Miközben sok helyütt még csak munkaerőt képeznek, tömik a padba szorított lurkók fejébe a lexikális tudást, másutt már rájöttek, hogy mennyire fontos egy egészséges személyiséget is építeni. Véleményem szerint a tudást, a tanulást szerettessék meg a diákokkal, a világ felfedezésének örömét, és ne a kreativitás letörése, az egyenemberek gyártása legyen a cél. A győri Kovács-iskolában ezt tudják (zárójelben: náluk is működik például Lego-matek), és igyekeznek mindent kihozni a tanulókból. Például ilyen különleges projektek révén, ahol délután a diák zsonglőrködhet, bohócnak sminkelheti magát, kipróbálhatja magát póniidomárként, egyszóval felfedezhet néhányat az ezernyi benne rejlő érték közül. Ezzel pedig biztos, hogy mindenki jól jár.