Dr. Jánoska Ferenc – Nincs erdő vad nélkül és nincs vad erdő nélkül

Az erdő és a vadászat iránti szenvedély sokak számára életre szóló hivatást jelent, ám csak kevesen érnek el olyan kiemelkedő eredményeket, hogy a szakma legnagyobbjai között tartsák őket számon, és megkaphassák az elismerést több évtizedes munkájukért. 

– Mit jelent önnek ez a díj? 

– Óriási örömet, hiszen az alapítók, a vadászati érdekvédelmi szervezetek, a vadászkamara, a vadászati védegylet, illetve az Agrárminisztérium és a Nimród Vadászújság közös döntése alapján ítélték oda. Ez a kitüntetés elsősorban szakmai elismerés, amely hatalmas boldogság. Idén rajtam kívül a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem intézetigazgatója, illetve az egri erdőgazdaság vezérigazgatója is megkapta az elismerést. 

– Milyen eredmények alapján kapta meg az elismerést? 

– A laudáció szerint elsősorban több évtizedes oktatói és kutatói munkásságommal érdemeltem ki. Az átadáskor kiemelték a vadászattal és vadgazdálkodással kapcsolatos tevékenységeimet is, különösen a mezőgazdálkodással és erdőgazdálkodással való kapcsolatépítésben elért eredményeimet, valamint a vadászati hagyományok és a vadászetika terjesztésében végzett munkámat. 

– Az elmúlt évtizedekből van olyan projekt, amely különösen közel áll a szívéhez? 

– Rendkívül fontosnak tartom a vadászati hagyományok megőrzését és terjesztését, emellett a vadászati etika, vagyis a vadászatokon való viselkedés és a vaddal való bánásmód is szívügyem. Úgy érzem, hogy ezek a területek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy elnyerjem a díjat. 

– Hogyan indult a vadászat, vadgazdálkodás iránti szenvedélye? 

– Érdekes módon a családomban senki nem volt vadász. Engem is elsősorban az erdő érdekelt, és mindig is inkább erdésznek tekintettem magam, mint vadásznak. Az erdő szeretete vezetett a vadgazdálkodás és a vadászat iránti érdeklődésemhez. Az erdő és a vad elválaszthatatlanok egymástól, hiszen nincs erdő vad nélkül és nincs vad erdő nélkül. 

– Hogyan látja a vadászat és az erdőgazdálkodás jövőjét Magyarországon? 

– Jelenleg a legnagyobb kihívás a túl nagyra nőtt nagyvadállomány, elsősorban a gímszarvasok és a dámszarvasok létszáma. Ezek a létszámok meghaladják azt a szintet, amit a hazai erdők károsodás nélkül el tudnak viselni. Az elkövetkező évtized egyik legfontosabb fel­adata a gímszarvasállomány létszámának szabályozása lesz, úgy, hogy az erdők a lehető legkevésbé károsodjanak. A klímaváltozás is hozzájárul ehhez a problémához, hiszen a kemény telek hiánya miatt télen több állat marad életben, amit nehéz lekövetni a gazdálkodásban. 

– Milyen szerepe van az erdőmérnökök képzésének a jövőbeli kihívások kezelésében? 

– Az egyik legfontosabb feladatunk az ökológiai ismeretek minél mélyebb elültetése a hallgatókban, hiszen ezen ismeretek nélkül a szigorúan vett gazdálkodás sem folytatható. A hallgatóknak tudniuk kell, hogy ha az ökológiai rendszerbe beavatkozunk, annak milyen következményei lehetnek, és hogyan lehet a káros hatásokat minimálisra csökkenteni. Az erdőgazdálkodásban az elmúlt évtizedekben a természetközelibb gazdálkodás irányába mozdultunk el, és ezt a szemléletet igyekszünk átadni a hallgatóknak is. 

– Milyen együttműködési lehetőségeket lát az erdészeti-vadászati örökség megőrzésében? 

– Az erdőgazdálkodás területén vannak olyan tennivalók, amelyek különösen fontosak a Kárpát-medencében. Az együttműködés lehetőségeit keresve főként azokkal a problémákkal foglalkozunk, amelyek régiótól függetlenül mindenkit érintenek, mint például a klímaváltozásra való felkészülés. A dél-európai erdők szaporítóanyagának felhasználásával próbáljuk megújítani erdeinket, és azt vizsgáljuk, hogy ezek a származékok hogyan boldogulnak a változó klímában. 

– Milyen változásokat tapasztalt az elmúlt évtizedekben a szakmában? 

– Az apróvadállományok helyzete jelentősen romlott az elmúlt évtizedekben. A fogoly- állomány szinte teljesen el­tűnt, ezenkívül a mezei nyúl és a fácán állománya is folyamatosan csökken. Az intenzív mezőgazdálkodás tönkreteszi az élőhelyeket, és ez ma már nemcsak a fogoly esetében látszik, hanem a többi apróvadnál is. Ezzel szemben a nagyvadállomány létszáma nőtt, ami szintén komoly kihívást jelent. 

– Mit tanácsolna a jövő vadászainak és erdészeinek? 

– Ez egy olyan szakma, ahol az ember mindennap új kihívásokkal szembesül. Az oktatás is változott az elmúlt évtizedekben, de a hagyományok tiszteletére továbbra is meg kell tanítanunk a hallgatókat. A mi feladatunk, hogy ezt a gazdag örökséget átadjuk a következő generációnak.