Blokkolás

Nem gyakran ebédelek gyorsétteremben, a napokban mégis betértem az egyikbe. A rendelést könnyítik az automaták a bejáratnál, amelyen kiválaszthatjuk menünket, pillanatok alatt fizethetünk bankkártyánkkal, majd a számlára kapott rendelési szám alapján később átvehetjük ételünket a pultnál. 
– Ez de finom lehet, ilyet még nem ettem! Nagyon éhes vagyok, de mindjárt, mindjárt... – hasonló gondolatok játszódtak le bennem, miközben leadtam a rendelésem az okososzlopnak. Három számjegyű sorszámot mutatott nekem a gép, a blokk viszont nem jött ki belőle, így aztán kénytelen voltam megjegyezni a 274-es számot, ami alapján átvehetem majd a várva várt burgeremet. Mérgelődtem kicsit, mert pillanatok alatt eltűnt a képernyőről a három számjegy. Próbáltam felidézni a másodpercet. Érdekes, hogy néha mennyire nehéz három egymástól eltérő számot egy-egy kemény, fárasztó napon megjegyezni. 
Pörgettem magamban, hogy el ne felejtsem, aztán a pulthoz érve a rendelési képernyőre tekintve mintegy harminc termék különböző három számjegyes kombinációja kevert össze másodpercek alatt. Tetézte a bajt, hogy sokan voltak előttem. Nem baj, az én számom: 274, 274, 274. Mormoltam, miközben a pult mögött állók is tizenöt másodpercenként kiabáltak a vendégekhez a nagy tumultusban: kész a 261-es, elkészült a 259-es, két sült krumplival itt a 285-ös! Várom a 292-est, hol van már a 273-as… 
Sosem volt bajom a memorizálással, ám a fülembe mászó hangos számok úgy összezavartak, hogy már-már azt sem tudtam, hol vagyok, vagy hogy mit is kellene megjegyeznem. Levert a víz, és végül kénytelen voltam segítséget kérni. Nem tudtam megjegyezni három számot… – járt a fejemben, és a pillanatnyi csalódást az omlós húspogácsa íze sem tudta feledtetni. 
A blokkom meglett végül. Csak nem papíralapon.