Vár a MÁV – Győri kollégánk véleménye a vasútról

A régi reklámból persze mára nekem az maradt meg, hogy vár a MÁV és bizony vár az utas, nem is keveset. Miközben Győrben, az Újlak utcai lezárt vasúti átjáró előtt várakoztam a minap vagy egy negyedórát, volt időm átgondolni, mi minden történt a megint a figyelem középpontjába került vasúttársasággal.

Kezdjük a helyi jó hírrel, mert igaz, hogy több helyen korlátozzák a forgalmat a 82-es út győri bevezető szakaszán, és emiatt a napokban hatalmas dugók alakultak ki, de ez azért van, mert felújítják a Győr–Veszprém vonal vasúti átjáróit. Idén nyáron megint nem lehetett eljutni vonattal Veszprémbe, mert újjáépíttették többek között a bakonyi völgyhidakat, rövid 85 év után. Vagyis bár sok a panasz erre a vonalra szintén, de a háttérben azért folyik a munka. 

Bevallom, hogy nagyon szeretek vonatozni, egész más élményt ad, mint autóban ülni vagy busszal utazni, sőt, a legjobb vonaton aludni, a zakatolás hangja a legjobb altató füleimnek. Annó Nagy-Magyarország vasúti hálózata világszínvonalú volt, azóta azonban – hogy a rossz is szóba kerüljön – nem úgy fejlődött, ahogy álmainkban elképzeltük. Mert miközben folyik a villamosítás, előkerülnek emeletes járatok, épül szupervasút, azért talán ma többször beszélünk lassújelekről, kisikló IC-kről vagy éppen a régióban is megszüntetett vonalakról. Azt remélem, ha ennyit szerepel a hírekben a vasút, akkor az valami jónak az előjele. Mondjuk a vajúdásé, amelynek a végén valami jó születik.