Pannonhalma–Párizs: öt karika 2000 kilométeres túrával - Fotók

A diákok három táv közül választhattak. Az első szakasz az 500 kilométerre lévő Passauig, Boldog Gizella – Szent István király felesége – ottani sírjáig tartott, ott volt az első pezsgőpukkasztás. A második cél a Duna forrása volt 1000 kilométernél. Miután végighaladtak a folyó mentén a legedzettebbek, kilencen 2000 kilométert tekertek Párizsig, a közel 60 kilométeres városnézéssel együtt. Bár jegy nélkül nem remélték, de néhány versenyre is bejutottak, hogy szurkoljanak a magyar érmekért. 

A kétezer kilométeres zarándoklat volt a legnagyobb vállalkozásuk a pannonhalmi diákoknak. Izgalmas útjuk volt. Tekertek bringa-, föld- és közúton egyaránt. A tájékozódáshoz használtak térképet, telefont, de azért így is eltévedtek néha. Aludtak kempingben, szerzeteseknél, de volt, hogy vadkempingeztek. Amerre jártak, megnéztek templomokat, kastélyokat, várakat, fürödtek tóban és a Dunában is. 

Balesetmentes útjuk során rengeteg kedves támogatóval, segítővel találkoztak. Mindössze három defekttel voltak kénytelenek megküzdeni, no meg a sok váratlan helyzettel. A két hétben fegyelmezetten kellett követni a menetrendet ahhoz, hogy a csapat időben odaérjen Párizsba, ezért ha esett, ha fújt, menni kellett. Útjuk során, de a francia fővárosban is, látván a magyar zászlót, rengetegen érdeklődtek úti céljuk felől, és elismeréssel adóztak teljesítményüknek. Mindenhol nagyon kedvesen fogadták őket, volt, ahol szállást, reggelit, vacsorát kaptak a helyiektől. Bár nem remélték, de bejutottak a versenyekre is. 

A teljesítmény megnyitotta a kapukat az olimpiai versenyekre

– Sajnos az olimpiára nem tudtunk belépőjegyeket szerezni, mégis sikerült bejutnunk a versenyekre. Amikor Párizsba érkeztünk, ott bicikliztünk el, ahol a kajak-kenu számokat rendezték. Amikor elmeséltük, hogy kétezer kilométert tekertünk, a jegyszedő, elismerve teljesítményünket, kacsintott egyet, és beengedett bennünket, így láttuk a döntőket, szurkolhattunk a magyaroknak és örülhettünk az érmeknek. Másnap bejutottunk a férfi pólósok bronzmeccsére is, ahol lelkes drukkolásunk átragadt a francia nézőkre is, és együtt szurkoltunk a magyarok győzelméért – mesélte Horváth Tamás, az út szervezője. Arról is beszámolt, hogy több tízezer ember futotta le a férfi maratoni verseny után a több mint 42 kilométeres távot egészen hajnalig, vasárnap pedig látták, ahogy a maratonista hölgyek pár másodperc alatt elsuhantak előttük. 

Ha már ott voltak a francia fővárosban a fiatalok, természetesen körbekerekezték Párizst, s a 800 éves Pannonhalmi Főapátság diákjai megnézték kívülről az újjáépített Notre-Dame-ot is az egyéb nevezetességek mellett. 

– Mi volt a legnagyobb élmény a két hét alatt? – kérdeztük Horváth Tamást. 
– Egyrészt egy nagyon jó közösség alakult ki. Bár a résztvevők a tanév során különböző túrákon már találkoztak, egy ilyen menet más dolgokat hoz ki az emberekből. Kiderülnek az erősségeink, gyengeségeink. Egy ilyen kerékpározást nem lehet egyedül végigcsinálni, kell a közösség ereje. A 2000 kilométerre kellett a lelkesedés, mert mindenkinek máskor van a holtpontja, máskor fárad el, de mindig van, aki biztatja a többieket a kitartásra. A másik emlékezetes élmény pedig, hogy olyan emberekkel találkoztunk, akik segítettek, biztattak bennünket. Nagyon lelkesítő volt, ahogy kikiabáltak az autóból a zászlót látva, hogy „Hajrá, magyarok!” – válaszolta a csapat vezetője. 
– Nap mint nap több mint 100 kilométert megtenni kerékpárral embert próbáló feladat. Mi volt a legnehezebb? 
– A monotonitás, hogy minden reggel hatkor fel kell kelni, összekészülődni, és el kell in­­dulni. Az ember szervezete lázad, hogy pihenne, de nem lehet. Aztán már automatikusan megy a nap. Nagyon figyeltünk egymásra, hogy senki ne vesszen el, ne érje baleset. Sajnos Párizsban az egyik tanárkollégámnak ellopták a lezárt bringáját. A szállásunkon több száz bicikli közé lakatolta le, de reggelre eltűnt az övé. Nagyon hiányzik a kerékpár, mert mindennap ezzel járt Győrből Pannonhalmára az iskolába és haza. Jó lenne, ha valaki tudna segíteni a pótlásában – jegyezte meg a pedagógus, aki arról is beszélt, hogy most három hétig pihennek még a diákok, van idejük feldolgozni a rengeteg élményt. Embert próbáló kalandokban volt részük, várjuk a folytatást!