Nyugdíjasként alkot csoda szép hegedűket Pannonhalmán

– Legutóbb neves hazai és külföldi zenészek vették kézbe hegedűit egy budapesti kiállításon. 

– A Fesztivál Akadémia nevezetű, több mint egyhetes zenei rendezvényen a Zene­akadémián mutathattam be a hangszeremet. Kokas Katalin és férje, Kelemen Barnabás szervezi ezt az eseményt. A koncertek és más zenei programok mellett a Magyar Hegedűkészítők Társasága és a Magyar Hangszerész Szövetség Egyesület, köztük jómagam, kortárs hegedűket állítottunk ki. 

Az ott megforduló zenészek, hegedűsök, brácsások meghúzhatták a kiállított hangszereket. A készítők is általában ott vannak ilyenkor, vigyáznak a művükre, segítenek a zenészeknek abban, hogy meg tudják szólaltatni a hangszereket. Mintegy 23 hangszert állítottak ki. Akinek megtetszett egy, meg is vásárolhatta, vagy felvehette a kapcsolatot a készítővel. 

– Hány hegedűt készít évente? 

– Évente talán ha egyet, de ez változó. Van olyan, hogy évekig nem készül el egy sem, aztán nekiállok két-háromnak egyszerre, mert úgy praktikusabb. 

Elvégeztem a szükséges iskolákat, bizonyítványom van róla, enélkül ki sem állíthatnék. Nagy a konkurenciaharc a hangszerészek között is, bármennyire finom és különleges a szakma. Ennek több oka van. Például régen Győrben 60–70 helyen szólt egyszerre az élő zene, ám azok a kis létszámú zenekarok, amelyek a szórakoztatóiparban tevékenykedtek, szinte megszűntek, ehelyett a gépi zene dominál. A mai fiatalok egyre inkább fordulnak el a komolyzenétől, de ez igaz sajnos Európa nyugati felére is. A hangszerek iránti igény nagyon lecsökkent. A nagy cégek, neves készítők is sokszor a megélhetésért küzdenek, ebben a helyzetben pedig nem szívesen látják az amatőrt. Ám bennem van egy kényszer, hogy finom manuális munkát adjak ki a kezeim közül, ebben a tevékenységben pedig megtaláltam a sokrétű alkotást. A készítés során fához, lakkhoz, fémhez, mindenhez érteni kell. A puszta fából magasabb szellemi szintet képviselő eszközt hozok létre. 

– Hány munkaórát jelent egy hegedű elkészítése? 

– Nagyon sokat, miközben mindenbe belépett a technika. Ma már nemcsak a gitárokat, hanem a hegedűket is Kínában, Japánban, gépekkel állítják elő nagy mennyiségben. Persze így szinte tökéletes terméket lehet előállítani: formailag, látványra. Ugyanakkor ahány fa, annyiféle, ahogy minden ember is más, vagyis egy minőségi hegedűnél mindennek stimmelnie kell a faragástól a geometriá­­ig és az akusztikai hangolásig. 

 Viszont a zeneiskolásokat, tanulókat, kisebb zenekarokban játszókat, akiknek nincs nagy zenei igényük, bőven ki­elégíti egy amúgy nem is olcsó gyári termék. Leginkább szólisták, művészek, zenekari tagok, tanárok igényelnek mesterhegedűt, de az ő számuk a piacon korlátozott. 

– Mennyibe kerülhet egy hegedű, amit ön készít? 

– A népes családon belül kelnek el a hangszerek. Az biztos, hogy néhány százezer forintért már lehet kapni hegedűt, de egy mai neves mesterhegedű inkább egymilliónál kezdődik, magyar termékeket tehát 1–4 millió forint között lehet megvenni. Egy német Greiner 40 ezer euró körül van. Az ár függ a névtől, ismertségtől, vannak márkák, amelyekért sorban állnak. Azt látom, hogy a hangszeres üzleti világ központja egyre inkább Londonba és Amerikába tevődik át, egyre keményebb üzleti feltételekkel, amelyben az idealistáknak, akik csak jó hangszert szeretnének készíteni, nincs helyük. Az úgynevezett „aranykorban” készült, 200–300 éves hegedűk is elöregednek. Kell azért a pótlás. Vannak, akik ezeknek készítik el a tökéletes kópiáit. 

– Ahogy mondani szokták, autodidakta módon kezdett el hegedűket készíteni. Hogyan tovább? 

– Az elmúlt két évben beláttam, hogy nem járható az az út, hogy valakiktől tanulok, mert egy szint után már senki nem ad át szívesen tudást, mert vetélytársat lát a másikban. Fejlesztőmérnök voltam, mindig az okokat és a megértést keresem, és mindig jobbra törekszem. 

Például látok egy mozdulatot, egy szerszámot, ezek visznek előre. Ugyanakkor a teherbíró képességem sem a régi már, idősödöm, márpedig egy juhart megfaragni kemény fizikai munka, kitartást kíván. Jó lenne, ha a mai tudásommal most lennék negyvenéves, és volna energiám még sok hegedű elkészítésére.