Hétvégi tűnődések - augusztus 24.

A Jézust követő és hallgató tömegben bárki könnyen elvegyülhetett. A csupán „érdeklődők” is szívesen hallgatták a mindennapi életből vett hasonlatait, ők is részesültek jótéteményeiből. Ám, amikor Jézus konkrétabban fogalmazva kifejezte az Istent szerető ember kötelezettségeit, a kendőzetlen nyíltság sokaknak sértette a fülét, sokan felszisszentek. Ettől kezdve követőinek száma megcsappant, többen távol maradtak tőle. Amikor ezt észrevette tanítványaihoz fordult: „Csak nem akartok ti is elmenni?” Társai nevében Péter fogalmazta meg hitvallásukat: „Uram, kihez menjünk? Neked örök életet adó igéid vannak. Mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy Isten Szentje.” (Vö. Jn.6/60-70.)

Többen „jól elvannak” társadalmi, munkahelyi vagy egyházi közösségük berkeiben. Látszólag „példásan” helytállnak. Igyekeznek mindkét „minőségük” előnyeit kihasználni. Egy idő után úgy érzik, hogy ők tulajdonképpen szívességet tesznek, amiért többet érdemelnének. Így aztán önhatalmúlag elkezdenek „kompenzálni” ezzel-azzal a „tulajdonképpen nekem ez jár” alapon. Ezt az állapotot aztán könnyen megszokja az ember. Feletteseik szavára egyöntetűen bólogatnak, biztosítják feltétlen hűségükről. Aztán amikor a kötelességekre való konkrét számonkérés elhangzik, kik-ki szembesülni kénytelen mulasztásaival, akkor hirtelen szembefordulnak azzal, aki – joggal – mindezt a fejükre olvasta.

Sokak számára a nyílt beszéd, ha az elmarasztaló, keménynek tűnik. Ilyenkor az addig meglévő lelkesedés is sértődöttségbe csap át, s a sértődött ember önvizsgálat helyett bosszút forral. Tulajdonképpen maga Jézus is valami hasonlónak lett az áldozata.

Időnként szükségünk lenne erre a nyílt és „kemény beszédre”, mert különben a kötelesség – akárcsak a felelősség – elsikkad. (Látjuk, a jogok helytelen értelmezése és a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás következtében rendre nincs felelőse a balul sikerült, esetleg szerencsétlenséggel végződő eseményeknek, intézkedéseknek, illetve rendezvényeknek.) Vegyünk példát az apostolok alázatosságáról, akik felismerték Jézusban üdvösségük zálogát és a „fülsértő” kijelentések nyomán életre szóló elhatározásokra jutottak...

Kovács András