Gólyahír

Valahogy azt gondoltam, hogy a mai fiatal felnőtt generáció (Y vagy Z, már nem is tudom, hol tart az elnevezés) sokkal lazább, mint ugyanebben az életkorban mi voltunk (boomerek vagy X-esek), ám minden évben így augusztus tájban meg kell állapítsam, hogy nagyon nem. Ilyenkor jönnek ugyanis a hírek, milyen „szörnyűségek” történnek a gólyatáborokban. 

Idén se volt ez másképp, kezdődött az óvszer kitiltásával (na bumm, mondhatnám visszaemlékezve...), majd folytatódott a gólyák „megaláztatásainak” felsorolásával. Mi ezeknél jóval vadabb feladatokat kaptunk a felsőbb évesektől és meg se rezzent a pupillánk. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a fiúk zöme addigra már átesett a sorkatonaság első 11 hónapján, ahol kopaszként ezek többszörösét átéltük, de a lányokat sem rázta meg egy-egy humorosnak szánt, kissé frivol dolog. (Ha már óvszer, a legjobb barátomnak sallerrel – tudja-e még manapság valaki, mi is az – kellett egy kilyukasztott gumit megfoltoznia, és megúsztam egy söröspohár-kuglizással.) 

Igen, tudom, manapság mások a tűréshatárok, a me too esetek után különösen figyelni kell az ilyen határokra is, vékony a mezsgye a humoros játék és a szexuális zaklatás között, jobb az ilyesmit elkerülni. De azt, hogy poénból a felavatásig magázni lehet csak a felsőbb évest, nem gondolnám, hogy büntetendő lenne, legfeljebb furcsa, főként, hogy manapság még a fagyiárus kislány is így kérdez engem: Szia, mit adhatok? (Én ennek speciel örülni szoktam.) 

Szóval én jólesően emlékszem vissza az egyetemi táborra, szerintem a maiak is így lesznek ezzel 35 év múlva, főleg, ha óvszer híján senkihez sem kopogtat 9 hónap múlva a gólya...