Erről írtunk 10 éve – Megmentette édesapja életét a tizenkét éves fiú Csornán

10 éve - Megmentette édesapját 

Tizenkét éves fia mentette meg a csornai Halász Péter életét, amikor váratlanul rosszul lett. A férfi vércukorszintje hirtelen esett le, Ádám pedig bátran viselkedett. A csornai Halász Péter 1966 óta küzd cukorbetegséggel. Naponta négyszer ad magának inzulininjekciót, néha mégis előfordul - szerencsére ritkán hogy rosszul lesz. A napokban is így történt, teljesen váratlanul fordult le a székről. Tizenkét éves fia, Ádám azonban megmentette apját. A Kisalföld által megkérdezett háziorvos szerint akár az életébe is kerülhetett volna, ha nem kap segítséget. 

 - idézte fel az eseményeket Halász Péter. 

- Mire odaugrott hozzám, már fordultam le a székről. Még időben elkapott, a földre fektetett és rohant a szomszédokért. Többen is átjöttek hamar, hívták a mentőt, de Ádám tudta, hogy gyorsan kell cselekedni. A hűtőből kivette a szükséges injekciót, felrázta, a fecskendőbe szívta és biztatta a felnőtteket, adja be valaki. Én közben már nem is tudtam magamról, annyira leesett a vércukorszintem. A szomszédok tétováztak, mire kisfiam fogta a tűt és beadta az ellenszert. Nem tudom, más gyerek hogyan viselkedett volna hasonló helyzetben, de én nagyon büszke vagyok a bátor fiamra. Nagyszerű srác és biztonságban érezhetem magam mellette. A közben kiérkező mentők is megdicsérték, hogy úgy viselkedett, ahogy ilyenkor kell. 

 „Tudtam, hogy édesapám hogyan adja be magának az injekciót, és azt is tudtam, hogy gyorsan kell segíteni. Ezért amikor láttam, hogy a felnőttek nem merik vállalni, magam intézkedtem. Nem olyan nagy dolog” - emlékezett Ádám. 

- Ha a fiam nincs itthon, nem veszi észre, hogy mi van velem, komoly baj is történhetett volna. Annyi erőm sem volt már ugyanis, hogy a mindig a zsebemben tartott szőlőcukrot bevegyem - tette hozzá az édesapa. 

A konkrét esetről ismeretlenül nem lehet véleményt mondani. De egy elhúzódó hipoglikémiás állapot vezethet tartós eszméletvesztéshez, kómához is. Ebben az állapotban viszont kialakulhat légzési elégtelenség és agykárosodás is, esetenként halált is okoz. Ez persze szerencsére ritkán fordul elő. Ha a roham bekövetkezik, fontos a gyors segítség. A fiú tehát úgy tett, ahogy az a felnőttektől is elvárható hasonló eseteknél - fogalmazott orvos szakértőnk. 

30 éve - Autókaravánok a hőségben 

Szombat, délutáni órák Győrött. Rekkenő a hőség, embereket alig látni az utcán. A várost átszelő M1-es autóút azonban rendkívül forgalmas, Bécs felé éppúgy, mint az ország belseje felé. A rendőrség egyik ügyeletes kocsijával Akaró Ferenc és Szűcs Ferenc törzsőrmester társaságában indulunk megnézni, mi is történik az utakon. 

 - tudtuk meg Akaró Ferenc és Szűcs Ferenc rendőr törzsőrmesterektől a szombat délutáni rekkenő hőségben, miközben kocsijukkal elkerülünk a Szigethy Attila út felé, ahol a Balatonról érkezők végeláthatatlan kocsisora araszol. Hegyeshalomból öt óra kell ahhoz, hogy valaki eljusson személygépkocsijával a megyeszékhelyre. Németország hét tartományából most jönnek, nyolc tartományba pedig most mennek vissza a külföldiek. 

Amíg mi is lépéseztünk, a bal oldali sávban mozgó német gépkocsi vezetője átszólt hozzánk, látva a rendőrségi jelzést. 

A Baross hídra rátérve a Szent István útra kanyarodtunk, irány Abda, Öttevény, a határ... A hídon sem ment minden rendben, egy Dácia és Opel ütközésének lehettünk szemtanúi. Ezt a szép Opel bánta jobban. Az intézkedő rendőrtől megtudtuk, a negyedik balesete volt aznap. 

A Kossuth utcát választottuk „kitörésre”, itt nincs akkora forgalom. A Gardénia előtti piros lámpa nem engedett tovább bennünket. Amikor az ott álló rendőrök megláttak bennünket, „Jó, kaptok egy zöldet!” kiáltották és már mehettünk is tovább. A kétoldali kocsisorban a megkülönböztetett jelzést használva tudtunk csak előrejutni. Holland, német, francia, lengyel, angol, osztrák rendszámú gépkocsik között mentünk szirénázva. Mellettünk hol álltak, hol elindultak. 

A kocsik mellett álló emberek tanakodtak, türelmetlenkedtek. Valamit tenni kéne. A helyzeten mégis képtelenség valamit is javítani.

Az abdai bazársor első fele most is kiszolgált, némi akadályt okozva a nagy forgalomnak. Később felszakadozott a kifelé tartó személygépkocsisor, ám Mosonmagyaróvárnál, Levélnél és Hegyeshalomnál így is erős volt a forgalom. A bejövő oldalon végeláthatatlan autósor várta az előrejutást. Félmeztelen emberek, alvó, kifeküdt utasok látványafogadott bennünket.Vízzel még bírták, nagyobb problémát nem észleltünk. Az autók mellett állók közül mosolyogva jött oda Ismail Basac török állampolgár és kérdezte: csak nem baleset miatt kell várakozni? Miközben a fényképezőgép kattogott autónkból, a rendőrök telefonon informálták a központot a helyzetről. Mikor visszafordultunk, az utazók szinte vágyakozva néztek bennünket a szebbnél szebb autócsodákból. 

Többeket a Szigetköz felé irányított a két törzsőrmester, ők egy-két órát nyerhettek az ötleten. Nekünk is könnyű volt, a megkülönböztető jelzés használata megkönnyítette a visszajutást a városba. A ki- és bejövő autókaravánok azonban rendületlenül tartották magukat. A rendőrségi ügyeletek jelentései szerint azonban szerencsére vasárnapra már alábbhagyott a hirtelen autóáradat. 

40 éve - Vonalkód az ostyán 

 Amikor a vállalat azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy külpiacon is megjelenik termékeivel, kiderült, nem elégséges jó special gyártani. 

— Bármilyen mellékesnek is látszik — mondja Halbritter Mátyás főmérnök —, éveken át termékeink csomagolása miatt hiúsult meg valamennyi exportlehetőségünk, mindjárt a tárgyalások kezdetén. Régóta tudjuk, sikerünknek ez a záloga: képesek leszünk-e alkalmazkodni. Nem jobbat, egyszerűen mást vártak és kértek a külhoni megrendelők. Az idén az Egyesült Államokbeli export cég kezdeményezésére karnyújtásnyira kerültünk a tengerentúli üzlethez. Haszonbérleti szerződésre két korszerű csomagológépet szereztek be számunkra. Az új géphez új gyártási eljárást kellett kidolgozni, új csomagolóanyagot találni. Egyszóval csak a recept maradt a régi, minden mást újra kellett tanuljunk. A Tiszai Vegyi Kombinát készítette biofol fóliát elfogadta az amerikai fél, június elején megérkeztek az új csomagológépek, megkezdődhetett Győrben a kísérlet.

Megjegyzendő, hogy egyforintos árával a legolcsóbb magyar édesség. A sikere egyértelmű. Csakhogy az USA-ba nem lehet belépni olyan egyedi kiszerelésű áruval, amelyik csomagolásán nincs ott a vonalkód,mely tudatja a terméket gyártó országot, a cikk számát, aminek alapján az áruházi pénztárgép elektronikus leolvasója „beárazza” és elvégzi a mindenféle nyilvántartást. (A vonalkód alkalmazásával csökkenteni tudták az amerikai áruházakban a személyzet számát, egyáltalán az önköltséget.) 

– Sikerült beszereznünk egy könyvet — mondja a főmérnök —, ami az amerikai áruházakban alkalmazott vonalkódrendszert tartalmazta. Ám kevés volt, hogy mi megtanuljuk. A TVK nem volt képes megoldani, amit kértünk tőle, a Kner Nyomda viszont bámulatos gyár. Mára a nehézségek zöme elhárult a győri édességgyártók feje fölül. Ma valósnak látszik az a számítás, hogy a Győri Keksz- és Ostyagyár képes akár évi ezer tonnás amerikai ostya exportra,ami egymillió dolláros bevételt adna. A vállalat főmérnöke erről győződött meg, amikor nemrég részt vett Washingtonban a Fancy Food élelmiszeripari kiállításon. A 250 kiállító fele — észak-amerikai és dél-amerikai, ázsiai és európai cégek — édesipari termékeket mutatott be. 

A Hungexpo rendezte kiállításával Győr egyetlen résztvevője volt a szocialista országoknak. A termékei iránt megmutatkozó érdeklődés nem annak a kivételes alkalomnak szólt, hogy aligha láttak azon a vidéken szocialista országbeli vállalkozót. A győriek kereskedelmi esélylatolgatásánál azonban nem hagyható figyelmen kívül: meglehetősen nagy hátránnyal indul a tőkés piacon. Az alufólia csomagolóanyagot idehaza 14 hónapos határidővel szállítják, Olaszországból 8 hét alatt fele áron kapná meg a vállalat. A minőségi különbségről most ne is essék szó. 

Most már csak az lehet a kérdés, mennyire lesz tartós a jelenléte, s miként tudja erősíteni pozícióit.