Négytusa és a pecázás

Nem akármilyen eseményt rendezett nemrég a vármegyei horgászszövetség a Mosoni-Duna-holtágon. Egyéni gyermek- és ifjúsági horgászvetélkedőt tartottak Horgásznégytusa címmel. Hogy is kapcsolódik össze a négytusa és a pecázás? Lovaglás helyett csalizás, úszás helyett halfogás. 
A kicsik és az idősebbek négy különböző számban mutathatták meg a tehetségüket. Az egyik maga a halfogás volt. Ragyogó eredmények születtek, két órán keresztül fáraszthatták a szebbnél szebb példányokat és szákolhatták meg őket a mérlegeléshez. Azonban ezen a rendezvényen nem csak a pecázásé volt a főszerep. 
A gyermekeknek egy másik számban az elméleti tudásukat kellett bizonyítaniuk tesztekkel tűzdelt szellemi vetélkedőn. Elsősorban a halfelismerés volt a feladat, a legkisebbeknek az őshonos fajták, a nagyobbaknak a védettek, a legidősebbeknek pedig a ritka védett halak szerepeltek a megoldandó feladványok között. Aztán az a szám érkezett, amit talán a leginkább szeretnek a gyermekek. A célba dobáskor azt gyakorolhatták, szimulálhatták, hogyan kell az etetőanyagot mindig a megfelelő, ugyanazon helyre eljuttatni. Ennek óriási szerepe van a horgászatban, hiszen jóval nagyobbak az esélyeink akkor, ha mindig ugyanoda etetünk. A versenyhorgászok mára tökéletessé fejlesztették ezt a képességüket, akár centiméteres pontossággal ugyanoda tudják bejuttatni a csalit a vizekben. 
A négytusa utolsó számában is az ügyességé volt a főszerep, itt főként horgászati kötések szerepeltek a programban. A gyermekek fiatalon bizonyíthatták azt, hogyan is tudják összeállítani a szereléküket. 
A program örök élményt jelentett a fiataloknak, akiknek most már csak egy feladatuk van: bevágjanak akkor, ha hajlani kezd a botjuk vége.