Hetven év élményei - Az életben a szeretet a legfontosabb a győri költőnek

„Tulajdonképpen évfordulókat kellene ünnepelnünk. – Nem könnyen kezd bele élete történetébe. – A születésnapomon kívül nemrégen volt az ötvenedik házassági évfordulónk, Zoltán fiam most lenne ötvenéves, az unokám pedig éppen tizennyolc. De az élet úgy hozta, hogy maradt egy égi adományom, le tudom írni az érzéseimet, a szeretetbe vetett hitemet.” A család kálváriája 2000-ben kezdődött, Zoltán tragédiájával. Menyasszonyával görögországi nyaralásuk utolsó estéjén kimentett egy fuldoklót, és az annak mentésére igyekvő másik fiatalembert, őt viszont éppen a Szerelmesek öblénél ragadta el egy hatalmas, végzetes hullám. Hiányát máig szenvedi a család, majd egymás után mentek el a nagyszülők is. 

A rádió győri stúdiójában negyedszázadig dolgozó gazdasági vezető mindennapjait ezután a temetőbe járás töltötte ki. És egyszer csak imádságként szólították meg a gyermekkorától szeretett versek zenéi. Első beküldött próbálkozására biztatást kapott, az Aludj, kisfiam címűt az Irodalmi Rádió Ábel Anita hangjával rögzítette. Egy évre rá, 2006-ban megszületett Orsi lányánál az unoka, Mira neve valóban csodát jelentett az újdonsült nagymamának: tudta, hogy élnie kell. „Általa az iszonyatos gyászévek után rá tudtam hangolódni az irodalomra – fűzi a szót Gősi Vali. – Már kis korától rendkívül kifejezően beszélt, a Révai-gimnáziumba jár, és bár nem humán érdeklődésű, tudatosan készül az életre. Születése után gyermekversekkel folytattam, nyertem pályázatokat, már tudtam játékosabban fogalmazni. Nyaralások, közös programok színesítették az életünket, férjem a vasút középvezetőjeként dolgozott. Az irodalom iránti vonzalmam a rádióban sem hagyott cserben. És új élet várt rám 2012-től, a nyugdíjazásom éve egybeesett a stúdió bezárásának idejével.” 

Egy esztendővel korábban Szárnyalás című versével megnyerte a Győri Antológia közösség pályázatát, és ezzel a lehetőséggel kezdődött el valódi irodalmi szárnyalása. Évente tíz-tizenöt oldallal jelentkezett a Csáki Anna vezette, idén éppen huszonöt éves közösség kiadványában, sőt, a szerkesztőbizottság munkájába is bevonták. Az egyik legmegbecsültebb alkotócsoportnak számított a városban az antológia közössége, események, programok, műsorok követték egymást. Gősi Valinak az évek során hét kötete látott napvilágot: „Az első könyvem Halkuló hiány néven jelent meg, majd következett két, nyersfordításokból készült, a török lírát bemutató művem, a Hajnali fény és az Ezüsthíd című válogatások – sorolja pályájának főbb állomásait. – Két éve pedig megjelent az Emlékkönyv című életrajzom, amelyet felkérésre, prózában írtam meg a kiadónak.” 

Gősi Vali nemrégiben magára maradt: tehetséges fotós férjének öt éve kezdődött betegsége két hónapja válságosra fordult, újra szembe kellett nézniük a kegyetlen valósággal. Gősi Ferenc az ötvenedik házassági évfordulójukon már nem tudta virággal köszönteni. „Teszem a dolgomat, segítek, ahogy tudok, de néha úgy érzem, ez most nem biztos, hogy nélküle menni fog – vallja a friss tragédia tudatában. – A hiányaim az égig érnek. Társat, szülőket, gyereket veszítettem el, de a fájdalom mellett az utóbbi ötven év teljes életet adott. A versekkel minden fájdalom ellenére nem közhelyként vallom, hogy az élet csodálatos. Soraim lélekből jönnek, mindig érdekeltek a lélek dolgai, szerettem az embereket ebből a megközelítésből megismerni. Arról szólt az életem, hogy szeretni jöttünk a világra, és hiszem, ez a szeretet ott van minden írásomban.”