Gyöngyszeme a Rábaköznek

Magasztos ünnepre gyűltek össze a maglócai­ak a hétvégén. A falu kétszázhatvan éves templomát ünnepelték, az épület teljes körű felújítását, illetve újraszentelését. Kicsi lett a szent hajlék a nagy napra, szerencsére az árnyas fák alá kihelyezett padok is kényelmesek voltak. Ahogy mondani szokták, minden háztól voltak az ünnepi misén, és sokan utaztak haza az elszármazottak közül is. 
Hét évig tartott a felújítás, de a végére a padlótól a torony keresztjéig megújulhatott a Szent Bertalan-templom. Összefogással, a hívek adományaiból, az egyházmegye támogatásával sikerült a költségeket előteremteni a rekonstrukcióhoz. Sokan és sokat fáradoztak a végső sikerért, de megérte. A kicsi templom a Rábaköz gyöngyszeme lett. Ahogy Wolf Pál Péter plébános fogalmazott, a falunak is gyöngyszeme, de a hívek szívében mindenképpen az. Az atya emlékeztetett, hogy hét évvel ezelőtt azzal a megjegyzéssel helyezte elöljárója a jelenlegi szolgálati helyére, hogy Bősárkányban és Acsalagon az elődje által nagy buzgalommal és szeretettel szépített, gyönyörű templomokat vesz át. Maglóca temploma viszont segítségre szorul, ahogy a hívek is, akik közé érkezik. „A parancs első felét sikerült teljesíteni” – jegyezte meg Wolf atya, és hozzátette: Isten kegyelméből és az összefogás erejével. 
A templom minden településnek fontos épülete, meghatározó helye. Bármerre is veti a sors az embert, az első templomába mindig visszatalál, visszatér. És ha hosszú út után hazatérőben meglátja a tornyot, megnyugszik, hogy vigyázzák az otthon maradottak. Megvan a templom, és amíg áll, meglesz a falu is. Ezt érezhették hétvégén a maglócaiak is: vannak és mindig lesznek, akik nem hagyják a templomot.